Szavak, azok a szép és izmos szavak…

Isten az Ő szavai által teremtette az eget és a földet és mindent, ami bennük van. (Zsidó 11:3). Az egész teremtés szavak által lett és még ma is reagál a szavakra. Szavaink, amikor hittel mondjuk őket, akkor vagy életet, vagy pedig halált szabadítanak fel, (Példabeszédek 18:21.) befolyásolják az embereket, dolgokat és körülményeinket.

Minden szó számít. Nincs olyan, hogy “hányaveti” szó, ami ne vagy értünk, vagy pedig ellenünk dolgozna.

Pál és a megbocsájthatatlan bűn

“Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek [Szellem] káromlása nem bocsáttatik meg. (Máté 12:31)

A káromlás szó azt jelenti, hogy “gonoszul beszélni vmiről/vkiről, rágalmazás, gyalázás”. A szövegkörnyezetből kitűnik,  Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem elleni káromlás lényege az, ha a Szent Szellem munkáját az ördögnek tulajdonítják.  A Bibliában sokan megtették ezt, például a Tarsusi Saul is, aki végül Pál apostol lett.

Gyerekem! Elmondom az igazságot…

Máté 13:1-13

Ő így válaszolt: “Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. (Máté 13:11)

A titokként fordított görög szó jelentése: “valami, amit nem ismerhetnek meg az emberek, kivéve isteni kijelentés által, de ami egykor elrejtett volt, az most ki lett jelentve Krisztusban és hirdetjük, azért, hogy akiknek van füle a halláshoz, azok hallják meg.”

Isten igazságai az Ő gyermekei részére vannak elrejtve – nem pedig előlük.

“Teremts bennem tiszta szívet…” – “Ne sérts meg, fiam!”

„Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram, az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engem a Te orcád elől, Szent Lelkedet ne vond meg tőlem!” (Zsolt 51,12-13).

Dávid megtérésként imádkozott így, miután vétkezett Betsabéval.

Egy újszövetségi hívőnek azonban így imádkozni: „Ó, Istenem, ne vess el a jelenlétedből! Ne hagyj el engem!” – sértés az ellen, amit Jézus véghezvitt.

“Szépségem, Téged választottalak!”

„Mert benne kiválasztott (múlt idő) minket magának már a világ kezdete előtt” (Ef 1,4)

Az Úr nem akkor figyelt fel rád először, amikor megtérésedkor Hozzá kiáltottál. Nem úgy történt, hogy meghallott téged, és azt mondta: „Jól van, akkor válaszképpen elküldöm a Fiamat.” Nem. Már korábban kiválasztott magának. Már korábban gondoskodott rólad. Az engesztelés már elvégeztetett. Az üdvösség készen várt rád, hogy hitben kinyújtsd a kezed, és magadhoz vedd.

Olyan lett, mint közülünk egy

Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.(Lukács 2:52.)

Az Úr máshogy is tehetett volna, de nem tette. Jézus fizikai testben jött erre a földre, pontosan úgy,  ahogy bármelyikünk. Olyanná lett, mint mi, hogy olyanná lehessünk, mint Ő. (2. Kor. 5:21.)

Ez egy hatalmas csere. Hasonló lett hozzánk azért, hogy bűneinket hordozhassa, és kegyelmes főpapunk lehessen. (Zsidó 2:14-18.)

A kereszténység nem megváltozott életet eredményez – KICSERÉLT ÉLETET.

Szomjazol?

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (János 4:14)

Jézus gyönyörű képet fest az üdvösségről ebben a részben. Az üdvösség, amit Jézus hoz számunkra olyan, mint egy artézi kút, amit nem kell pumpálni. Folyamatosan bugyog belőle a víz.

Sajnos nem minden keresztény tapasztalta így. Sokan inkább egy öreg pumpához hasonlítanak, amit újra és újra nyomni kell. Ahogy egy kis víz kijön belőle, máris pihenni kell.

Sáfárság – Pénzügyeink kezelése

A vasárnapi képregényt és a pénzt is papírra nyomtatják, de míg az egyik megnevetteti az embereket, a másik megríkatja. Maga a papír, amire a pénzt nyomtatják, majdnem hogy értéktelen – nem sokkal különb attól, amiből papír zsebkendőt gyártanak. A valóságban a pénznek csak azért van értéke, mert az emberek értékesnek tekintik. A dollár, az euró, a yen nem több mint emberi találmány, amit különböző szolgáltatásokért, és termékekért adnak cserébe, de a pénz igazi értékének vitatása nem tesz ételt az asztalra.

Szíved Királyfija

Majd így folytatta: “Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? (Márk 4:30)

A királyság jelentése: “birodalom, amely felett egy király uralkodik”. Ha Istenre alkalmazzuk, akkor az a teremtésre vonatkozik, mivel “királyi hatalmával mindenen uralkodik”. (Zsoltár 103:19), de a királyság gyakrabban azokra vonatkozik, akik az uralma alatt vannak és azokra, akik alárendelik magukat uralmának. Az “Isten Királysága” még konkrétabban Krisztusra utal, aki a szívünkben él és uralkodik.

“Kincsem, életem…!”

“Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” (Máté 13:44)

A példázat értelmezése: a mező a világ, a kincset megvásárló ember Isten, a kincs pedig a Krisztusban hívők. A kifizetett ár Krisztus élete, amelyet a kereszten adott. Jézus látta – előrelátása miatt – hogy Úrként fogják némelyek elfogadni Öt, és “az előtte lévő örömért”, elszenvedte a keresztet.

Örököstársad Rád vár

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Máté 12:50)

Nemcsak örökösök vagyunk, hanem Krisztussal együtt társörökösök is. (Róma 8:17.) Fantasztikus dolog lehet bármit is örökölni Isten dicsőségéből és hatalmából, de az a gondolat, hogy egyenlő részben osztozunk azzal, aki mindent örökölt, ami Isten, és ami Istené, ez egyszerűen meghaladja minden képzelőerőnket.

A szolga ereje

Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: “Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”(Márk 4:41)

Jézus az Atya hatalmával és tekintélyével jött el, hogy az embereket az Atyához, mint Istenhez vezesse. Érkezése előtt már Isten formájában létezett és egyenlő volt Istennel, mégis, megalázta magát, szolgává lett és ilyen módon élt ezen a földön. Nem azért jött, hogy saját magát népszerűsítse, hanem, hogy út legyen az Atya felé.

“Rettegjetek démonok, mert én az Urat imádom!”

Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte (Márk 5:6)

A leborul szót a görög proskuneo szóból fordították, melynek jelentése: hódolattal meghajol, megtisztel, imád. Az ember, aki odafutott Jézushoz, hogy imádja Őt, egy nagyon híres, démonizált ember volt. Az a tény, hogy ez a kínok között lévő ember Jézushoz futott, nem menekült előle, azt jelzi, hogy még a démonizált embernek is van szabad akarata és Sátán nem kontrollálhatja beleegyezése nélkül.

A valaha élt legnagyobb adakozó

” Jézus azonban így válaszolt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és ha tudnád, hogy ki az, aki ezt mondta neked: ‘Adj nekem inni!’, akkor te kértél volna vizet tőlem. Én pedig élő vizet adtam volna neked.”   ( János 4,10)

Jézus egy korty vizet kért ettől a nőtől, de valójában nem a víz érdekelte. Örök életet akart adni neki.

Isten a valaha volt legnagyobb adakozó. Ő életet ad. Amikor Ő kér valamit tőlünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy azt csak azért teszi, hogy megsokszorozza és visszajuttassa azt a számunkra.

Az Evangélium Isten Ereje

„Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,38)

Az emberek Isten Igéjén keresztül születnek újjá, nem pedig az imádságon keresztül. Az imádság nagyon fontos, azonban nem helyettesíti az Evangéliumot.

Sok ember petíciót nyújt be Istennek egy másik ember üdvösségével kapcsolatban, és nem értik meg azt, hogy miért nem történt még meg. Nem kérhetjük az Úrtól, hogy bárkit is megmentsen.

“Segítség! Megtámadtak… üldöznek!”

Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.” (Máté 10:23)

Az üldözés elkerülhetetlen része a keresztény életnek. Sátántól származik és az a célja, hogy gyökerestől kitépje Isten Igéjét a szívünkből azzal, hogy hatására levesszük a tekintetünket Jézusról. Ne gondoljuk azt, hogy szokatlan dolog az üldöztetés.

Hír, ami megosztást hoz

Máté 10:34-42

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. (Máté 10:34)

Ez a kijelentés látszólag ellentétben áll olyan ószövetségi próféciákkal, mint például az Ézsaiás 9:6, mely szerint Jézus a Békesség Fejedelme. Jézus sok más kijelentése vonatkozik a békére, sok ezek közül az Újszövetségben található. Azonban az a béke, amit Jézus a vérével vett meg az Isten és az ember közötti békesség volt.

“Kifizetve!”

Jézus tehát ezt mondta: “Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. (János 8:28)

Ez a második alkalom, amikor Jézus a felemeltetéséről beszélt (Első: Jn 3:14; Harmadik: Jn 12:32-33.) Az Írás magyarázata szerint ez utalás volt a keresztre feszítésre. A felemelés a földről való felemelésről és a kereszten való függésről beszél.

Kis dolgok – nagy figyelem

Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.  (Máté 10:42)

Ez a vers azt mutatja, hogy szívességünk legkisebb megnyilvánulásai is jutalomra találnak. Az 1. Korinthus 3:13 szerint minden ember munkája meg lesz próbálva annak fajtája, nem pedig mérete alapján. Sokan, akik sohasem vonták magukra tömegek figyelmét cselekedeteikkel fényesen fognak tündökölni azon a napon, amikor az Úr átadja a jutalmait.

Kiégés ellen: “lógj” Jézussal

Ő pedig így szólt hozzájuk: “Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. (Márk 6:31)

Jézus gyakran félrevonult másoktól, hogy időt tölthessen az Atyával. Azt olvassuk, hogy Jézus a tanítványait félrehívta pihenni, kikapcsolódni. Sok buzgó keresztény figyelmen kívül hagyta fizikai testének szükségleteit, ezzel a szolgálatnak is kárt okozva súlyos betegséget, vagy akár halált szenvedett el.

Amid van, az több mint elég!

“Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” (János 6:9)

Jézus nem a köveket változtatta át kenyérré (ahogy Sátán kísértette a Lukács 4:3-ban). Mindössze egy esetet találunk az Írásban, amikor Isten teremtett egy szükség betöltése végett. (4 Mózes 11:21-23.) Általában az Úr egyszerűen megáldja azt, amire a kezünket tesszük. Az erőforrások ebben az esetben teljességgel elégtelenek voltak a szükségek betöltésére, de amikor az Úr megáldotta, akkor több mint elegendőek lettek.

Az alázat: Isten ajándéka vagy

Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. (János 6:15)

Jézus “hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, kivéve a bűnt. ” (Zsidó 4:15.) Bizonyára ott volt az a kísértés, hogy a tömeg akaratának megfelelően felmagasztalja magát, de mégsem így reagált. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse be, nem pedig a sajátját (János 6:38), ezért azonnal visszavonult és az éjszakát az Atyával való imádságban töltötte.

Szó-erőmű

Mire ő így szólt: “Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14:29)

“Gyere”, szólt az, Aki minden dolgot teremtett (János 1:3). Ennek az egyetlen szónak éppoly ereje volt, mint a Teremtéskor elhangzott szavaknak. Péter hullámokon járt az Úrtól származó szó erejével. Hasonlóan, bármely szó, amelyet Isten szól hozzánk, magában hordozza azt az erőt és kenetet, ami beteljesítheti ezt a szót, ha felszabadítjuk hitünk és cselekedetünk által.

Ha kemény a szív… de a kételyekre!

Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. (Márk 6:52)

Amikor egy keményszívű emberre gondolunk, akkor legtöbbször olyasvalaki jelenik meg előttünk, aki rettenetes lázadásban van Istennel szemben. Bár igaz, hogy a lázadó embernek kemény a szíve, ebben az Igében a tanítványokról olvassuk, hogy megkeményedett a szívük. Elképedtek és mérhetetlenül elcsodálkoztak azon, hogy Jézus a vízen járt, mivel elfelejtették, hogy éppen az imént etetett meg Jézus több mint ötezer embert.

Minden, amit az üdvösségről tudni akartál

Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt. (Márk 6:54)

Az ismer, szó sok dolgot jelenthet, egészen az “érzékelés az érzékszervekkel, vagy az elmével”  jelentéstől a sokkal mélyebb “alapos megtapasztalás” jelentésig. A megismerés továbbá nem pusztán intellektuális, hanem személyes, intim megismerést jelent.

Jézus az örök életet úgy határozza meg, mint az Atya megismerését – Ő általa.

Amikor mozog a halott

Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” (János 6:28)

A történelem során az emberiség folyamatosan kereste annak módját, hogy Istennek tetsző módon cselekedjen. Minden ember rendelkezik Isten valóságának ismeretével a belsőjében (Róma 1:18-20.), és azzal a vággyal is, hogy helyes viszonyban legyen Vele. Azonban – ahogy ezek a zsidók is – csak kevesen értettek egyet az Úrral abban, hogy milyen módon érhetik el ezt.

A legjobb kenyér – a legjobb magból

Erre ezt mondták neki: “Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” (János 6:34)

Valószínűleg ezek a zsidók azt várták, hogy Jézus manna esőt hullat rájuk, mint egykor őseik idejében a pusztai vándorláskor. Másrészt pedig, aki képes ötezer embert megetetni egyetlen kicsinyke ebéddel, az csak képes arra, hogy mannát produkáljon. Még mindig fizikai élelemről gondolkodtak.

A manna szó jelentése: “mi ez?” Izrael fiai ezt mondták: “Mi ez?

Tartósítószerek nélkül

És így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét. (Márk 7:13)

Az 5 Mózes 4:2 egyértelműen kijelenti: “Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból!”  Az Újszövetségben ugyanezt a gondolatot erősíti meg a Jelenések 22:18-19 igen erőteljes büntetéssel hangsúlyozva azt. A vallásos emberek nagyon gyorsak abban, hogy megtartsák azt a vonatkozó részt, hogy ne csökkentsék Isten parancsolatait, ám úgy tűnik, hogy rendben levőnek tartják, hogy íratlan törvényeket adjanak hozzá.