Ha kemény a szív… de a kételyekre!

Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. (Márk 6:52)

Amikor egy keményszívű emberre gondolunk, akkor legtöbbször olyasvalaki jelenik meg előttünk, aki rettenetes lázadásban van Istennel szemben. Bár igaz, hogy a lázadó embernek kemény a szíve, ebben az Igében a tanítványokról olvassuk, hogy megkeményedett a szívük. Elképedtek és mérhetetlenül elcsodálkoztak azon, hogy Jézus a vízen járt, mivel elfelejtették, hogy éppen az imént etetett meg Jézus több mint ötezer embert.

A megkeményedett szó jelentése “megkérgesedett, merev, szellemben hideg, érzéketlen.” A tanítványok nem voltak Istengyűlölők, inkább annyira érzékenyekké váltak a természetes világra és annak korlátaira, hogy teljesen megdöbbentek azon, amikor Jézus átlépte ezeket a korlátokat. Tehát a szívük kemény volt.

Ha visszaemlékeztek volna arra, amit Jézus tett (több mint ötezer ember megetetése), akkor nem csodálkoztak volna azon, hogy Jézus a vízen járt. Mindezek mellett, Jézus kényszerítette őket, hogy hajóba szálljanak, így Ő volt a felelős értük. Közel volt hozzájuk, és Jézus maga is ugyanabban a viharban volt, mint ők, így aztán biztosan tudták, hogy tisztában a helyzetükkel. Feltételezhették volna, hogy megmenti őket, még ha a vízen is kell járnia, hogy ezt megtehesse.

Sokan hajlamosabbak vagyunk inkább félni, vagy kételkedni Isten Igéjének igazságaival kapcsolatban. Azért van így, mert többet gondolkodunk olyan dolgokon, amelyek félelmet és kétséget közvetítenek. Azonban pozitív módon is alkalmazhatjuk a szív keménységével kapcsolatos törvényszerűségeket. Megkeményíthetjük a szívünket a kételyek számára azzal, hogy csak Isten Szaván gondolkodunk! Lehetséges és elérhető cél, hogy pontosan olyan érzékenyek legyünk Istenre és a hitre, mint amilyenek Sátánra és a kételyekre voltunk. Gondolkodjunk ma Isten Beszédén.

Andrew Wommack