Az alázat: Isten ajándéka vagy

Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. (János 6:15)

Jézus “hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, kivéve a bűnt. ” (Zsidó 4:15.) Bizonyára ott volt az a kísértés, hogy a tömeg akaratának megfelelően felmagasztalja magát, de mégsem így reagált. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse be, nem pedig a sajátját (János 6:38), ezért azonnal visszavonult és az éjszakát az Atyával való imádságban töltötte. A hosszabb ima ellenszerül szolgál a büszkeség kísértésének, és egy Isten-típusú alázatot alakít ki az életedben.

A Galata 2:20-ban Pál arról tanít, hogy meg kell halni önmagunknak, de nagyon fontos megjegyeznünk, hogyan is történik pontosan ez a halál. Pál azt mondta, hogy ő azon keresztül halt meg, amit Jézus tett. Ezt a halált úgy tapasztalta meg, hogy egyszerűen elfogadta azt, ami már Krisztuson keresztül megtörtént. (Róma 6:11.)

A hívők egy része az önmaguknak való meghalás tanítását végletesen értelmezik és ahelyett, hogy megszabadulnának, az énjüktől teljes mértékben én központúakká válnak. Állandóan magukra gondolnak. Lehet, hogy negatívan, de akkor is önközpontúan. Az igazán alázatos ember az, aki Krisztus központú. Az énnek való meghalás nem önutálatot jelent, hanem sokkal inkább Krisztus szeretetét a magunk szeretetét túlhaladóan.

Vannak hamis vallások, melyek az önmegtagadást hirdetik. Nemcsak arra van szükségünk, hogy halottak legyünk a magunk számára, hanem hogy éljünk Isten számára. Az én megtagadásának középpontba állítása anélkül, hogy Krisztust a trónra ültetnénk, törvényességhez vezet. Az igazi alázat nem önmagunk ledegradálása, vagy magunk gyűlölete, esetleg teljesítményünk leminősítése. Az alázat egyszerűen azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy minden, ami vagyunk, és amink van az Isten ajándéka. Tehát csak az az ember képes alázatban lenni, aki elismeri Istent.

Andrew Wommack