Pál és a megbocsájthatatlan bűn

“Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek [Szellem] káromlása nem bocsáttatik meg. (Máté 12:31)

A káromlás szó azt jelenti, hogy “gonoszul beszélni vmiről/vkiről, rágalmazás, gyalázás”. A szövegkörnyezetből kitűnik,  Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem elleni káromlás lényege az, ha a Szent Szellem munkáját az ördögnek tulajdonítják.  A Bibliában sokan megtették ezt, például a Tarsusi Saul is, aki végül Pál apostol lett. Azonban az 1. Timótesus 1:13-ban Pál azt mondja, hogy irgalmat nyert káromlása miatt, mivel azt “tudatlanul tette, hitetlenségében”. Tehát a Szent Szellem elleni káromlást, melyről Jézus szól, szándékosan és tudatosan kell elkövetni a Szent Szellem ellen.

Ez párhuzamban áll a Zsidó 6:4-6 verseivel, ahol a kegyelemből való kiesés feltételeiről van szó. Ez a rész azt mutatja, hogy csak érett keresztény képes ezt megtenni. Hasonlóan, azok az indulatos kijelentések, melyeket valaki tudatlan hitetlenségében mond a Szent Szellem ellen, valójában nem tudva, hogy mit is mond, ezek a kijelentések megbocsájthatóak. Ez nem a Szent Szellem elleni káromlás.

Emberi nézőpontból nem húzható világos vonal, amely megmutatja, hogy mikor követ el valaki felróható módon káromlást, mikor követi el a megbocsájthatatlan bűnt. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten ismeri az emberek szívét és igazságosan fog ítélni ebben az esetben is. Isten Igéje valójában azt mutatja, hogy ha valaki reménytelenül visszacsúszik, akkor elveszíti a Szent Szellem meggyőző jelenlétét. (Róma 1:28.) Tehát azok, akik bűnbánatot éreznek avégett, hogy esetleg káromolták a Szent Szellemet, nem érték el a megbocsájthatatlan fokozatot; ugyanis, ha elérték volna, akkor már nem érdekelné ez őket.

Ha érzékeny és szeretetteljes a szíved a Szent Szellem felé, akkor semmi közöd sem lehet ehhez a bűnhöz. Hallgass a szavára ma is!

Andrew Wommack