A legjobb kenyér – a legjobb magból

Erre ezt mondták neki: “Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” (János 6:34)

Valószínűleg ezek a zsidók azt várták, hogy Jézus manna esőt hullat rájuk, mint egykor őseik idejében a pusztai vándorláskor. Másrészt pedig, aki képes ötezer embert megetetni egyetlen kicsinyke ebéddel, az csak képes arra, hogy mannát produkáljon. Még mindig fizikai élelemről gondolkodtak.

A manna szó jelentése: “mi ez?” Izrael fiai ezt mondták: “Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.” (2. Mózes 16:15.) A manna egy igen tápláló eledel volt, amely minden reggel megjelent a talajon röviddel az után, hogy Izrael gyermekei kivonultak Egyiptomból és megkezdték a negyvenéves vándorlásukat a pusztában. Mózes nevezte így: ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül. (2. Mózes 16:15.)

A manna kicsi, kerek, a koriander magjához hasonló, fehér vagy sárgás színű volt, mint a bdellium. Minden reggel összegyűjtötték, és még aznap fel kellett használni, mert egyébként megbüdösödött és férgek lepték el. A hatodik nap kivétel volt, mivel akkor Sabbathra is gyűjtöttek belőle, ám ebben az esetben nem romlott meg. (2. Mózes 16:22-26.)

“És Jézus azt mondta nekik, Én vagyok az élet kenyere.” (János 6:35.) Az emberek kenyérdarabokat kerestek, ami valóban nagy csoda lett volna, de jelentéktelen ahhoz képest, ami a szemeik előtt megnyilvánult. Isten valaha tett legnagyobb csodájához beszéltek, de teljesen vakok voltak rá. Csak azt látták, amire szükségük volt, és amit Jézus képes volt megadni.

Sokszor olyan elszántan keressük Istent életünk egy területén, hogy elfeledkezünk a legnagyobb csodáról, amely az a szeretet és megváltás, amit Isten az Ő Fián keresztül adott. Gondoljunk bele, hogy milyen lenne az életünk Jézus nélkül, és hogyan alakult át az életünk, mivel Ő lett a Megváltónk és Urunk.

Andrew Wommack