A szemita a sémi nyelven beszélő népek gyűjtőneve.

A sémi nyelvek az afroázsiai nyelvcsalád (sémi-hámi nyelvcsalád) egyik ága. A sémi nyelvek közé rendkívül nagy történelmi, vallási és politikai jelentőségű nyelvek tartoznak, mint az akkád, az arab vagy a héber.

Több sémi nyelv régi írásbeliséggel rendelkezik.

Ma a világon több mint 300 millióan beszélnek valamilyen sémi nyelvet anyanyelvükként, főként az arabot és a hébert

Jézus születése előtt, valamint az ő idejében három fő zsidó irányzat létezett: a szadduceusok, a farizeusok, és az esszénusok.

Az esszenusok gondolat- és hitvilágában megfigyelhető volt a zsidó és idegen elemek keveredése. Egy Istenben hittek, ragaszkodtak a körülmetéléshez, és szigorúan megtartották a sabbathot.

Ugyanakkor eszméiket, jelentősen befolyásolták a perzsa, pythagoreus, buddhista és hellenisztikus tanok. Képesek voltak más vallások és tanok elemeit szintetizálni, és ezzel egy új minőséget létrehozni.

A zsidó konyha tartalmazza talán a legtöbb előírást az ételek elkészítésére és tálalására vonatkozóan. Éppen ebben rejlik különlegessége. A zsidók számára fogyasztható, azaz kóser ételek eredete az ókori Izraelig nyúlik vissza, és sajátosságai a Biblia számos vallási előírásában gyökereznek. Az előírások többségét Mózes ötödik könyve tartalmazza, és ezekhez a vallásos zsidó családok ma is ragaszkodnak. A zsidó ételekre vonatkozó fő törvények lényegében három csoportra oszthatók:

A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi beszéde nyomán

A zsidó vallás talán legismertebb jelképe a két törvénytábla, melyet az Örökkévaló, miután rávéste a Tízparancsolatot, Mózesnek átadott. A két kőtábla látható zsidó könyvek, a Biblia, imakönyvek borítóján, zsinagógák tóraszekrény-takaróin és számtalan más helyen. A törvénytáblákat általában egyenes aljjal és lekerekített felső résszel ábrázolják.

Míg az Írott tan nem tartalmazza a törvénytáblák alakjának leírását, a Szóbeli tan, amely az Írott tan szavait magyarázza, fontos adatokkal szolgál e tekintetben is.

Hozzon ránk az Örökkévaló békés és boldog esztendőt. Legyen erőnk, hogy lelkünk és akaratunk szilárd maradjon, emberségben és jóságban bővelkedjenek gondolataink, cselekedeteink.

Gyengeségeink, hibáink, mulasztásaink és vétkeink pedig mind embertársaink, mind az Örökkévaló előtt mosódjanak el a megbocsátás erejében - így köszöntik egymást az emberek Jom Kippur (hosszúnap) alkalmából.

Jom Kippur napját és az Engesztelés Napját minden év szeptemberében tartjuk.

Jom kippur (héberül: יום כיפור, áskenáz kiejtéssel Jajm kippur), az engesztelés napja.

Ez az ünnep talán a legnagyobb a zsidó kultúrában. Nagyságát mi sem bizonyítja hitelesebben, mint maga a zsidó társadalom, amely egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentel az ünnepre való felkészülésre (lásd: szlichot). Az ünnepet mintegy felvezeti a ros hásáná és levezeti a nem sokkal később tartott hosáná rábá (a szukot utolsó napja).

Az ünnep fő célja, hogy megtérésre hívja a zsidó hívőket:

A jom kippurt tévesen hosszúnap néven is szokták hívni (ugyanis e napon különösen sokat imádkoznak a vallásos zsidók, és huszonöt órás böjtöt tartanak), noha helyesen a ros hásáná a hosszúnap, mivel az az egyetlen főünnep, amely Izraelben és a diaszpórában is két napig tart.