A "Drory" Könyvtárat Dávid Drory magyar származású izraeli újságíró emlékére alapította és működteti a Budapesten bejegyzett Diaspora Alapítvány.

   A Giv'atayimban működő könyvtár elsősorban magyar nyelvű könyvekkel - klasszikusok és kortárs írók, vallási és filozófiai, kulturális és aktuálpolitikai kiadványok és újságok - valamint folyamatosan bővülő román, angol és héber nyelvű kiadásokkal várja az olvasni vágyókat.

Egy kedves közösségi tagunk kérésére utánanézünk, mi is a klezmer zene. Hogyan keletkezett és kik játsszák.

A wikipédia szerint a klezmer kelet-európai jiddis hangszeres tánczene.

A klezmer megnevezés eredetileg héber hangszeres zenészt jelentett. E zenéről való ismereteink legfőbb forrása Moses Borowski 1938-ban a Szovjetunióban megjelent műve, a Zsidó hangszeres népzene.

A kelet-európai zsidók körében egyes ünnepek alkalmával, valamint a lengyel, orosz és moldvai urak több napos lakodalmain szívesen meghívott, népszerű együttesek voltak ezek a zenekarok.

A magánbankrendszer által előállított pénzkínálat segítségével koncentrálódik a vagyon és a hatalmi befolyás. Eddig is háztartásonként évi 1MFt-nyi értéket adtunk át a bankrendszernek azért, hogy a pénzkínálatot (=jeleket) előállítsa.

Ez nagyrészt a magasabb árakban és alacsonyabb bérekben bújt meg - a legtöbb ember számára nem érthető, de nagyon is érezhető módon - kisrészt pedig az adókban jelent meg. Most éppen súlyos gazdasági válságot okoz (aminek még éppen csak az elején vagyunk).

Költőink, íróink a XVIII. századtól mutatnak rá a zsidók gazdasági, erkölcsi életére műveikben. Virág Benedek 1798-ban így írt róluk: „Többen lesznek ezek, mint Árpád magzati: ritkán / Vesznek, szüntelenül szaporodnak.”. Czuczor Gergely is a magyar városokat óvta a zsidóságtól: „Városaink legtöbbnyire nincs még magyar kézen / Csak mindnyája zsidó kézre ne jusson tovább.”

Idézhetnénk még Dugonics András drámáját („Az arany peretzek”), Csokonai vígjátékát („Gerson de Malhereux, vagy az ördögi mesterségekkel találtatott ifjú”), Verseghy Ferenc színjátékát („A szerelem gyermeke”), Vörösmarty írását („Zsidóügyről”), azonban fenti soraik is tükrözik, hogy a kis- és középnemesség, a parasztság és jobbágyság, a vármegyei élet megrontóinak tartották őket.