Kiégés ellen: “lógj” Jézussal

Ő pedig így szólt hozzájuk: “Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. (Márk 6:31)

Jézus gyakran félrevonult másoktól, hogy időt tölthessen az Atyával. Azt olvassuk, hogy Jézus a tanítványait félrehívta pihenni, kikapcsolódni. Sok buzgó keresztény figyelmen kívül hagyta fizikai testének szükségleteit, ezzel a szolgálatnak is kárt okozva súlyos betegséget, vagy akár halált szenvedett el.

Amid van, az több mint elég!

“Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” (János 6:9)

Jézus nem a köveket változtatta át kenyérré (ahogy Sátán kísértette a Lukács 4:3-ban). Mindössze egy esetet találunk az Írásban, amikor Isten teremtett egy szükség betöltése végett. (4 Mózes 11:21-23.) Általában az Úr egyszerűen megáldja azt, amire a kezünket tesszük. Az erőforrások ebben az esetben teljességgel elégtelenek voltak a szükségek betöltésére, de amikor az Úr megáldotta, akkor több mint elegendőek lettek.

Az alázat: Isten ajándéka vagy

Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. (János 6:15)

Jézus “hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, kivéve a bűnt. ” (Zsidó 4:15.) Bizonyára ott volt az a kísértés, hogy a tömeg akaratának megfelelően felmagasztalja magát, de mégsem így reagált. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse be, nem pedig a sajátját (János 6:38), ezért azonnal visszavonult és az éjszakát az Atyával való imádságban töltötte.

Szó-erőmű

Mire ő így szólt: “Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14:29)

“Gyere”, szólt az, Aki minden dolgot teremtett (János 1:3). Ennek az egyetlen szónak éppoly ereje volt, mint a Teremtéskor elhangzott szavaknak. Péter hullámokon járt az Úrtól származó szó erejével. Hasonlóan, bármely szó, amelyet Isten szól hozzánk, magában hordozza azt az erőt és kenetet, ami beteljesítheti ezt a szót, ha felszabadítjuk hitünk és cselekedetünk által.

Ha kemény a szív… de a kételyekre!

Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. (Márk 6:52)

Amikor egy keményszívű emberre gondolunk, akkor legtöbbször olyasvalaki jelenik meg előttünk, aki rettenetes lázadásban van Istennel szemben. Bár igaz, hogy a lázadó embernek kemény a szíve, ebben az Igében a tanítványokról olvassuk, hogy megkeményedett a szívük. Elképedtek és mérhetetlenül elcsodálkoztak azon, hogy Jézus a vízen járt, mivel elfelejtették, hogy éppen az imént etetett meg Jézus több mint ötezer embert.

Minden, amit az üdvösségről tudni akartál

Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt. (Márk 6:54)

Az ismer, szó sok dolgot jelenthet, egészen az “érzékelés az érzékszervekkel, vagy az elmével”  jelentéstől a sokkal mélyebb “alapos megtapasztalás” jelentésig. A megismerés továbbá nem pusztán intellektuális, hanem személyes, intim megismerést jelent.

Jézus az örök életet úgy határozza meg, mint az Atya megismerését – Ő általa.

Amikor mozog a halott

Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” (János 6:28)

A történelem során az emberiség folyamatosan kereste annak módját, hogy Istennek tetsző módon cselekedjen. Minden ember rendelkezik Isten valóságának ismeretével a belsőjében (Róma 1:18-20.), és azzal a vággyal is, hogy helyes viszonyban legyen Vele. Azonban – ahogy ezek a zsidók is – csak kevesen értettek egyet az Úrral abban, hogy milyen módon érhetik el ezt.

A legjobb kenyér – a legjobb magból

Erre ezt mondták neki: “Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” (János 6:34)

Valószínűleg ezek a zsidók azt várták, hogy Jézus manna esőt hullat rájuk, mint egykor őseik idejében a pusztai vándorláskor. Másrészt pedig, aki képes ötezer embert megetetni egyetlen kicsinyke ebéddel, az csak képes arra, hogy mannát produkáljon. Még mindig fizikai élelemről gondolkodtak.

A manna szó jelentése: “mi ez?” Izrael fiai ezt mondták: “Mi ez?

Tartósítószerek nélkül

És így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét. (Márk 7:13)

Az 5 Mózes 4:2 egyértelműen kijelenti: “Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból!”  Az Újszövetségben ugyanezt a gondolatot erősíti meg a Jelenések 22:18-19 igen erőteljes büntetéssel hangsúlyozva azt. A vallásos emberek nagyon gyorsak abban, hogy megtartsák azt a vonatkozó részt, hogy ne csökkentsék Isten parancsolatait, ám úgy tűnik, hogy rendben levőnek tartják, hogy íratlan törvényeket adjanak hozzá.

Le a maszkkal!

Ő pedig ezt válaszolta nekik: “Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. (Márk 7:6)

A képmutató ember egy bibliai meghatározása: “olyan személy, akinek a szavai és szívbéli cselekedetei nem egyeznek meg”. A képmutató keresztény cselekedeteket cselekszik, vagy hisz Isten Szavában, de nem teszi meg mindkettőt. Vagy nem teszi meg azt, amiről tudja, hogy igaz, vagy pedig nem hiszi a szívében, amit mond és cselekszik – pusztán úgy cselekszik, hogy igazságosnak és szentnek látszódjon. Csak amikor a megvallás és a szívbéli cselekedet megegyezik Isten Igéjével, akkor beszélhetünk valódi üdvösségről.