Hír, ami megosztást hoz

Máté 10:34-42

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. (Máté 10:34)

Ez a kijelentés látszólag ellentétben áll olyan ószövetségi próféciákkal, mint például az Ézsaiás 9:6, mely szerint Jézus a Békesség Fejedelme. Jézus sok más kijelentése vonatkozik a békére, sok ezek közül az Újszövetségben található. Azonban az a béke, amit Jézus a vérével vett meg az Isten és az ember közötti békesség volt.

“Kifizetve!”

Jézus tehát ezt mondta: “Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. (János 8:28)

Ez a második alkalom, amikor Jézus a felemeltetéséről beszélt (Első: Jn 3:14; Harmadik: Jn 12:32-33.) Az Írás magyarázata szerint ez utalás volt a keresztre feszítésre. A felemelés a földről való felemelésről és a kereszten való függésről beszél.

Kis dolgok – nagy figyelem

Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.  (Máté 10:42)

Ez a vers azt mutatja, hogy szívességünk legkisebb megnyilvánulásai is jutalomra találnak. Az 1. Korinthus 3:13 szerint minden ember munkája meg lesz próbálva annak fajtája, nem pedig mérete alapján. Sokan, akik sohasem vonták magukra tömegek figyelmét cselekedeteikkel fényesen fognak tündökölni azon a napon, amikor az Úr átadja a jutalmait.

Kiégés ellen: “lógj” Jézussal

Ő pedig így szólt hozzájuk: “Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. (Márk 6:31)

Jézus gyakran félrevonult másoktól, hogy időt tölthessen az Atyával. Azt olvassuk, hogy Jézus a tanítványait félrehívta pihenni, kikapcsolódni. Sok buzgó keresztény figyelmen kívül hagyta fizikai testének szükségleteit, ezzel a szolgálatnak is kárt okozva súlyos betegséget, vagy akár halált szenvedett el.

Amid van, az több mint elég!

“Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” (János 6:9)

Jézus nem a köveket változtatta át kenyérré (ahogy Sátán kísértette a Lukács 4:3-ban). Mindössze egy esetet találunk az Írásban, amikor Isten teremtett egy szükség betöltése végett. (4 Mózes 11:21-23.) Általában az Úr egyszerűen megáldja azt, amire a kezünket tesszük. Az erőforrások ebben az esetben teljességgel elégtelenek voltak a szükségek betöltésére, de amikor az Úr megáldotta, akkor több mint elegendőek lettek.

Az alázat: Isten ajándéka vagy

Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. (János 6:15)

Jézus “hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, kivéve a bűnt. ” (Zsidó 4:15.) Bizonyára ott volt az a kísértés, hogy a tömeg akaratának megfelelően felmagasztalja magát, de mégsem így reagált. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse be, nem pedig a sajátját (János 6:38), ezért azonnal visszavonult és az éjszakát az Atyával való imádságban töltötte.

Szó-erőmű

Mire ő így szólt: “Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14:29)

“Gyere”, szólt az, Aki minden dolgot teremtett (János 1:3). Ennek az egyetlen szónak éppoly ereje volt, mint a Teremtéskor elhangzott szavaknak. Péter hullámokon járt az Úrtól származó szó erejével. Hasonlóan, bármely szó, amelyet Isten szól hozzánk, magában hordozza azt az erőt és kenetet, ami beteljesítheti ezt a szót, ha felszabadítjuk hitünk és cselekedetünk által.

Ha kemény a szív… de a kételyekre!

Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. (Márk 6:52)

Amikor egy keményszívű emberre gondolunk, akkor legtöbbször olyasvalaki jelenik meg előttünk, aki rettenetes lázadásban van Istennel szemben. Bár igaz, hogy a lázadó embernek kemény a szíve, ebben az Igében a tanítványokról olvassuk, hogy megkeményedett a szívük. Elképedtek és mérhetetlenül elcsodálkoztak azon, hogy Jézus a vízen járt, mivel elfelejtették, hogy éppen az imént etetett meg Jézus több mint ötezer embert.

Minden, amit az üdvösségről tudni akartál

Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt. (Márk 6:54)

Az ismer, szó sok dolgot jelenthet, egészen az “érzékelés az érzékszervekkel, vagy az elmével”  jelentéstől a sokkal mélyebb “alapos megtapasztalás” jelentésig. A megismerés továbbá nem pusztán intellektuális, hanem személyes, intim megismerést jelent.

Jézus az örök életet úgy határozza meg, mint az Atya megismerését – Ő általa.

Amikor mozog a halott

Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” (János 6:28)

A történelem során az emberiség folyamatosan kereste annak módját, hogy Istennek tetsző módon cselekedjen. Minden ember rendelkezik Isten valóságának ismeretével a belsőjében (Róma 1:18-20.), és azzal a vággyal is, hogy helyes viszonyban legyen Vele. Azonban – ahogy ezek a zsidók is – csak kevesen értettek egyet az Úrral abban, hogy milyen módon érhetik el ezt.