“Kincsem, életem…!”

“Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” (Máté 13:44)

A példázat értelmezése: a mező a világ, a kincset megvásárló ember Isten, a kincs pedig a Krisztusban hívők. A kifizetett ár Krisztus élete, amelyet a kereszten adott. Jézus látta – előrelátása miatt – hogy Úrként fogják némelyek elfogadni Öt, és “az előtte lévő örömért”, elszenvedte a keresztet.

Örököstársad Rád vár

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Máté 12:50)

Nemcsak örökösök vagyunk, hanem Krisztussal együtt társörökösök is. (Róma 8:17.) Fantasztikus dolog lehet bármit is örökölni Isten dicsőségéből és hatalmából, de az a gondolat, hogy egyenlő részben osztozunk azzal, aki mindent örökölt, ami Isten, és ami Istené, ez egyszerűen meghaladja minden képzelőerőnket.

A szolga ereje

Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: “Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”(Márk 4:41)

Jézus az Atya hatalmával és tekintélyével jött el, hogy az embereket az Atyához, mint Istenhez vezesse. Érkezése előtt már Isten formájában létezett és egyenlő volt Istennel, mégis, megalázta magát, szolgává lett és ilyen módon élt ezen a földön. Nem azért jött, hogy saját magát népszerűsítse, hanem, hogy út legyen az Atya felé.

“Rettegjetek démonok, mert én az Urat imádom!”

Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte (Márk 5:6)

A leborul szót a görög proskuneo szóból fordították, melynek jelentése: hódolattal meghajol, megtisztel, imád. Az ember, aki odafutott Jézushoz, hogy imádja Őt, egy nagyon híres, démonizált ember volt. Az a tény, hogy ez a kínok között lévő ember Jézushoz futott, nem menekült előle, azt jelzi, hogy még a démonizált embernek is van szabad akarata és Sátán nem kontrollálhatja beleegyezése nélkül.

A valaha élt legnagyobb adakozó

” Jézus azonban így válaszolt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és ha tudnád, hogy ki az, aki ezt mondta neked: ‘Adj nekem inni!’, akkor te kértél volna vizet tőlem. Én pedig élő vizet adtam volna neked.”   ( János 4,10)

Jézus egy korty vizet kért ettől a nőtől, de valójában nem a víz érdekelte. Örök életet akart adni neki.

Isten a valaha volt legnagyobb adakozó. Ő életet ad. Amikor Ő kér valamit tőlünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy azt csak azért teszi, hogy megsokszorozza és visszajuttassa azt a számunkra.

Az Evangélium Isten Ereje

„Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,38)

Az emberek Isten Igéjén keresztül születnek újjá, nem pedig az imádságon keresztül. Az imádság nagyon fontos, azonban nem helyettesíti az Evangéliumot.

Sok ember petíciót nyújt be Istennek egy másik ember üdvösségével kapcsolatban, és nem értik meg azt, hogy miért nem történt még meg. Nem kérhetjük az Úrtól, hogy bárkit is megmentsen.

“Segítség! Megtámadtak… üldöznek!”

Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.” (Máté 10:23)

Az üldözés elkerülhetetlen része a keresztény életnek. Sátántól származik és az a célja, hogy gyökerestől kitépje Isten Igéjét a szívünkből azzal, hogy hatására levesszük a tekintetünket Jézusról. Ne gondoljuk azt, hogy szokatlan dolog az üldöztetés.

Hír, ami megosztást hoz

Máté 10:34-42

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. (Máté 10:34)

Ez a kijelentés látszólag ellentétben áll olyan ószövetségi próféciákkal, mint például az Ézsaiás 9:6, mely szerint Jézus a Békesség Fejedelme. Jézus sok más kijelentése vonatkozik a békére, sok ezek közül az Újszövetségben található. Azonban az a béke, amit Jézus a vérével vett meg az Isten és az ember közötti békesség volt.

“Kifizetve!”

Jézus tehát ezt mondta: “Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. (János 8:28)

Ez a második alkalom, amikor Jézus a felemeltetéséről beszélt (Első: Jn 3:14; Harmadik: Jn 12:32-33.) Az Írás magyarázata szerint ez utalás volt a keresztre feszítésre. A felemelés a földről való felemelésről és a kereszten való függésről beszél.

Kis dolgok – nagy figyelem

Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.  (Máté 10:42)

Ez a vers azt mutatja, hogy szívességünk legkisebb megnyilvánulásai is jutalomra találnak. Az 1. Korinthus 3:13 szerint minden ember munkája meg lesz próbálva annak fajtája, nem pedig mérete alapján. Sokan, akik sohasem vonták magukra tömegek figyelmét cselekedeteikkel fényesen fognak tündökölni azon a napon, amikor az Úr átadja a jutalmait.