Istennek vagy embereknek tetszeni?

Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? (János 5:43-44)

Jézus nem azért jött, hogy önmagát reklámozza, hanem azért, hogy életét az Atya felé vezető úttá tegye (János 14:6.) Hasonlóképpen a Szent Szellem sem emelte fel önmagát, hanem minden ember számára Jézust állította a középpontba.

Mert ilyen apa csak egy van

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, (Máté 6:9)

Bár Istenre, mint “Atyára” 13 esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést, amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat. Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30 esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként értették.

Ünnep van: Örököltél Krisztussal!

Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. (Máté 11:11)

Bár Bemerítő János az Ószövetség legnagyobb prófétája volt, ő nem volt még egy újjászületett új teremtmény Krisztusban. Amikor Jézus feltámadt a halálból, akkor lehetővé tette számunkra a Szellemtől való születést, hogy Isten gyermekei, Isten örökösei és Krisztussal társörökösök legyünk.

A szeretet igája

Máté 11:20-30

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mát 11:29  Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30)

Az iga fából készült, az alsó részén két nyílás helyezkedett el. Az iga két ökör nyakán nyugodott, melyeket eke vagy kocsi elé fogtak.

Szavak, azok a szép és izmos szavak…

Isten az Ő szavai által teremtette az eget és a földet és mindent, ami bennük van. (Zsidó 11:3). Az egész teremtés szavak által lett és még ma is reagál a szavakra. Szavaink, amikor hittel mondjuk őket, akkor vagy életet, vagy pedig halált szabadítanak fel, (Példabeszédek 18:21.) befolyásolják az embereket, dolgokat és körülményeinket.

Minden szó számít. Nincs olyan, hogy “hányaveti” szó, ami ne vagy értünk, vagy pedig ellenünk dolgozna.

Pál és a megbocsájthatatlan bűn

“Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek [Szellem] káromlása nem bocsáttatik meg. (Máté 12:31)

A káromlás szó azt jelenti, hogy “gonoszul beszélni vmiről/vkiről, rágalmazás, gyalázás”. A szövegkörnyezetből kitűnik,  Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem elleni káromlás lényege az, ha a Szent Szellem munkáját az ördögnek tulajdonítják.  A Bibliában sokan megtették ezt, például a Tarsusi Saul is, aki végül Pál apostol lett.

Gyerekem! Elmondom az igazságot…

Máté 13:1-13

Ő így válaszolt: “Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. (Máté 13:11)

A titokként fordított görög szó jelentése: “valami, amit nem ismerhetnek meg az emberek, kivéve isteni kijelentés által, de ami egykor elrejtett volt, az most ki lett jelentve Krisztusban és hirdetjük, azért, hogy akiknek van füle a halláshoz, azok hallják meg.”

Isten igazságai az Ő gyermekei részére vannak elrejtve – nem pedig előlük.

“Teremts bennem tiszta szívet…” – “Ne sérts meg, fiam!”

„Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram, az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engem a Te orcád elől, Szent Lelkedet ne vond meg tőlem!” (Zsolt 51,12-13).

Dávid megtérésként imádkozott így, miután vétkezett Betsabéval.

Egy újszövetségi hívőnek azonban így imádkozni: „Ó, Istenem, ne vess el a jelenlétedből! Ne hagyj el engem!” – sértés az ellen, amit Jézus véghezvitt.

“Szépségem, Téged választottalak!”

„Mert benne kiválasztott (múlt idő) minket magának már a világ kezdete előtt” (Ef 1,4)

Az Úr nem akkor figyelt fel rád először, amikor megtérésedkor Hozzá kiáltottál. Nem úgy történt, hogy meghallott téged, és azt mondta: „Jól van, akkor válaszképpen elküldöm a Fiamat.” Nem. Már korábban kiválasztott magának. Már korábban gondoskodott rólad. Az engesztelés már elvégeztetett. Az üdvösség készen várt rád, hogy hitben kinyújtsd a kezed, és magadhoz vedd.

Olyan lett, mint közülünk egy

Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.(Lukács 2:52.)

Az Úr máshogy is tehetett volna, de nem tette. Jézus fizikai testben jött erre a földre, pontosan úgy,  ahogy bármelyikünk. Olyanná lett, mint mi, hogy olyanná lehessünk, mint Ő. (2. Kor. 5:21.)

Ez egy hatalmas csere. Hasonló lett hozzánk azért, hogy bűneinket hordozhassa, és kegyelmes főpapunk lehessen. (Zsidó 2:14-18.)

A kereszténység nem megváltozott életet eredményez – KICSERÉLT ÉLETET.