A hittel teli szavak ereje

Ha szeretnénk, hogy Isten ereje elkezdjen megnyilvánulni az életünkben, el kell kezdenünk odafigyelni beszédünkre. A szavaknak ereje van – több, mint amennyire ennek legtöbben tudatában vagyunk. Gyakran úgy beszélünk, mintha a szavak jelentéktelenek lennének. Emiatt többségünkkel egyszer s másszor már megtörtént, hogy a „nyelvünk fellógatott” minket. Amit mondtunk, az bizony megvalósult!

Máté 12:36-37:

„De én azt mondom nektek, hogy minden kimondott hiábavaló szóért az embereknek számot kell adniuk az ítélet napján.

Parancsolj gyógyulást, amely megnyilvánul

Az Úr azt mondta nekünk, hogy menjünk és gyógyítsuk meg a betegeket. Nem arra kért bennünket, hogy Őt kérjük arra imáinkban, hogy gyógyítsa a betegeket. Jézus azt mondta, hogy mi tegyük ezt. Isten az erő forrása, de ezt az erőt a belsőnkbe helyezte. Hatalmat adott arra, hogy használjuk az Ő nevét és az Ő erejét. Ha nem parancsoljuk meg a gyógyulásnak, hogy történjen meg, akkor nem fog megtörténni.

Isten élvezettel tölti be szükségeinket

Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7:11)

Melyik szülő utasítaná vissza gyermekeit, vagy gyermekei szükségeit? Ha gyermekeid lennének, akkor vajon nem táplálnád őket? Nem viselnél gondot rájuk? Ha étel kérnének vajon mérget adnál nekik? Természetesen nem. Ez a lényege Jézus mondandójának.

Istennel telve mindennap

Van-e amikor úgy érzed, hogy Isten és te elsodródtatok egymástól, és az egykor Vele tapasztalt szeretet és öröm megfakult? Ha igen, nem vagy egyedül. Legtöbb keresztény úgy érzi, hogy Istennel átélt tapasztalatai idővel meghalványodnak, ezért új érintésre van szükségük. De a Biblia nem ezt tanítja.

A Biblia azt mondja, hogy Isten soha nem hagy el, és nem távozik el tőlünk (Zsid. 13:5). Ha ez igaz – és persze, hogy az – akkor ki távolodott el?

Megérint a szeretet

Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: “Akarom, tisztulj meg!”  (Márk 1:41.)

A leprás meggyógyításával kapcsolatban csak Márk említi meg, hogy Jézus “könyörületességre indult”. Az evangéliumokban még három esetben olvassuk, hogy Jézus könyörületességre indult, amely gyógyulást eredményezett (Mt. 14:14; 20:34; Lk. 7:13) és egy esetben szabadulást (Mk. 5:19.). A gyógyulás vagy a betegség között gyakran a szeretet hozza meg a végső döntést.

Természetesen szent

Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. (János 5:14)

Ezzel a mondással Jézus azt mutatta meg, hogy a bűn okozza azokat a tragédiákat, amelyek az életünkre jönnek. Jó ok a hívő életében lévő szentségre, hogy amikor engedünk a bűnnek, akkor odaadjuk magunkat a Sátánnak, a bűn szerzőjének. A bűnnek való engedés egy személynek (Sátán) való engedést jelent.

Beleszerettem a Kincstárnokba!

Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. (Máté 6:21)

Mivel olyan könnyű elcsábulni a pénz szeretetében és azokban a dolgokban, amelyeket általa megszerezhetünk, az Úr felépített egy olyan rendszert, amely által a jólét csupán melléktermék – mellékterméke annak, hogy Istent helyezzük az első helyre. A Máté 6:33 azt mondja: “De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Nem kellene elutasítanunk az áldást, hanem inkább a kapzsiságot, ami bálványimádás.

Istennek vagy embereknek tetszeni?

Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? (János 5:43-44)

Jézus nem azért jött, hogy önmagát reklámozza, hanem azért, hogy életét az Atya felé vezető úttá tegye (János 14:6.) Hasonlóképpen a Szent Szellem sem emelte fel önmagát, hanem minden ember számára Jézust állította a középpontba.

Mert ilyen apa csak egy van

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, (Máté 6:9)

Bár Istenre, mint “Atyára” 13 esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést, amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat. Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30 esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként értették.

Ünnep van: Örököltél Krisztussal!

Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. (Máté 11:11)

Bár Bemerítő János az Ószövetség legnagyobb prófétája volt, ő nem volt még egy újjászületett új teremtmény Krisztusban. Amikor Jézus feltámadt a halálból, akkor lehetővé tette számunkra a Szellemtől való születést, hogy Isten gyermekei, Isten örökösei és Krisztussal társörökösök legyünk.