A hittel teli szavak ereje

Ha szeretnénk, hogy Isten ereje elkezdjen megnyilvánulni az életünkben, el kell kezdenünk odafigyelni beszédünkre. A szavaknak ereje van – több, mint amennyire ennek legtöbben tudatában vagyunk. Gyakran úgy beszélünk, mintha a szavak jelentéktelenek lennének. Emiatt többségünkkel egyszer s másszor már megtörtént, hogy a „nyelvünk fellógatott” minket. Amit mondtunk, az bizony megvalósult!

Máté 12:36-37:

„De én azt mondom nektek, hogy minden kimondott hiábavaló szóért az embereknek számot kell adniuk az ítélet napján. Mert a szavaid által leszel felmentve, és szavaid által leszel elmarasztalva.”

A „Minden hiábavaló szó” egyszerűen terméketlen szavakat jelent. Olyan szavakat, amelyeket kimondunk, de nem hisszük. Például azt mondod, „Meghalok, ha nem látom az unokáimat.” Persze nem gondolod komolyan, hogy belehalsz, csak azért mondod, mert a kapcsolat fontosságát akarod hangsúlyozni.

Minden alkalommal mikor mondasz valamit, amit igazán nem gondolsz komolyan, kicsit érzéketlenebbé válik a szíved. A tudatalattidban minden hiábavaló szó egy kicsit nehezebbé teszi számodra elhinni, hogy amit mondasz, ténylegesen valóra válik, mikor komolyan gondolod, és valóban számít.

Jézus teljes mértékben értette a szavak erejét, és arra használta szavait, hogy a megváltoztassa a természetes dolgokat maga körül.

Márk 11:13:14 és 20-24:

„És messzebb meglátott egy zöldellő fát. Odament hozzá, hátha valamit talál rajta, de mikor odaért, a leveleken kívül semmit sem talált, mert még nem volt fügeérés ideje. És válaszként ezt mondta neki: Ezután soha ne egyen rólad gyümölcsöt senki. A tanítványai hallották… Másnap reggel, amint elhaladtak mellette, látták a fügefát, hogy gyökerétől elszáradt. Péter visszaemlékezett és azt mondta neki: ’Mester, nézd, a fügefa, amit megátkoztál elszáradt.’ Jézus így válaszolt nekik: ’Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek, mozdulj ki a helyedről, és zuhanj a tengerbe; és nem kételkedik a szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik; meg lesz neki, amit mondott. Ezért azt mondom nektek, amit kívántok, mikor imádkoztok, higgyétek, hogy megkapjátok, és meg lesz nektek.’”

Szinte hallom Péter hangszínét, amint azt mondta, „ A fügefa, amit megátkoztál, elszáradt.” Biztos vagyok benne, hogy meglepetéssel és hitetlenséggel csengett. Valószínűleg Jézus válasza sem hangzott monotonul. Inkább úgy, hogy „PÉTER! MI VAN VELED?” Jézus elcsodálkozott a hitetlenségén. Mintha azt mondta volna: „Nem kellene besokkolnod az elszáradt fa láttán. Legyen hited Istenben.”

Akkor tovább magyarázta, hogy ez nem csak a fügefára korlátozódik. Egy hegyet vett példaként, de hiszem, hogy ez bármire vonatkozik. Azt akarta tudomásunkra hozni, hogy ha szánkkal kimondunk valamit, és hisszük a szívünkben, miénk lehet, amit mondunk.

Andrew Wommack