Jom kippur (héberül: יום כיפור, áskenáz kiejtéssel Jajm kippur), az engesztelés napja.

Ez az ünnep talán a legnagyobb a zsidó kultúrában. Nagyságát mi sem bizonyítja hitelesebben, mint maga a zsidó társadalom, amely egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentel az ünnepre való felkészülésre (lásd: szlichot). Az ünnepet mintegy felvezeti a ros hásáná és levezeti a nem sokkal később tartott hosáná rábá (a szukot utolsó napja).

Az ünnep fő célja, hogy megtérésre hívja a zsidó hívőket:

A jom kippurt tévesen hosszúnap néven is szokták hívni (ugyanis e napon különösen sokat imádkoznak a vallásos zsidók, és huszonöt órás böjtöt tartanak), noha helyesen a ros hásáná a hosszúnap, mivel az az egyetlen főünnep, amely Izraelben és a diaszpórában is két napig tart.

Pelle János - 2005. 01. 07.

Alexander Szolzsenyicin Együtt cím? – magyarul nemrég megjelent – műve az oroszországi zsidók történetét dolgozza fel a bolsevik forradalomig. Kézbe véve a kötetet, joggal merül fel a kérdés: foglalkozhat-e egyetlen munka egy ilyen óriási, szerteágazó problémával, és egy ilyen óriási időszakkal? Fel lehet-e dolgozni Oroszország és a zsidók együttes történetét Nagy Katalintól 1917-ig, mely magában foglalja az első egyistenhitet megteremtő zsidóság háromezer éves históriájának egyik legfontosabb fejezetét is?

Egy gazdag embert annyi minden szerencsétlenség ért, hogy egyszer csak azon vette észre magát, ha valami munkához nem kezd, ugyancsak felkopik neki is, meg a gyerekeinek is az álla. Nem is sokat tépelődött, hanem elment egy reggel s napszámba állott. Egész nap szorgalmasan szántogatott két ökröcskével. Mikor már közeledett az este, egyszer csak megáll a szegény ember előtt egy ősz öregember, s megszólítja:

- Hallod-e te szegény ember, hét esztendeig nyugodtan s gazdagságban élhetsz megint, csak mondd meg, most szeretnéd-e azt a hét esztendőt, vagy késő öregségedben?

A zsidó családi nevek általában arra utalnak, hogy viselőjük zsidó vagy zsidó keverék.

Eredeti zsidó nevek

Sok zsidó név származik az Ótestamentumból, pl Ábrahám, Salamon, Jakab, Izsák, Simon, héber szavakból: Kohn, Chaim, Jehudi, stb..., zsidó csoportok neveiből: Askenázi, Szefárd, Kazár, ...

Ezeket néha németesített vagy magyarosított alakban használják, pl. Chaim helyett Heim, Heimer, Xheimer, ahol X tetszőleges német településnév, vagy Kohn helyett Kun, pl.

A cionizmus szó a Cion szóból ered (="Sion").

A Cion szó először Sámuel próféta könyvében jelenik meg. Cion Jeruzsálem egyik erődítményének a neve. Miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet a jebuzitáktól, Cion helyén épült fel "Dávid városa".

Cion szimbolikusan nem csak Jeruzsálemet, hanem az egész országot jelenti a zsidók számára (ld. 137. Zsoltár).

A zsidók a diaszpórában sem feledkeztek meg Sionról, a középkorban írta Jehuda Halevi "Cion énekeit".

A cionizmus a 19. század második felében elindult zsidó nemzeti mozgalom és ideológia, amelynek célja egyrészt a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, illetve helyreállítása, másrészt a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban.

A cionizmus definíciója ma sem végleges és a követői között sem egységesen elfogadott, tehát egy folyamatosan fejlődő, és – minden más nemzeti szervezkedéshez hasonlóan – szélsőségektől sem mentes mozgalomról van szó.

2004. május 24-én alakult meg az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante) /továbbiakban: EMIH/, amelyet a Pest Megyei Bíróság 12.pk.60.298/2004/2. számú határozatában hivatalosan is bejegyzett. E bejegyző határozat szerint az újjáalakult szervezet célja „az 1877. március 29-i 7768/1887. V.K.M. rendelet alapján engedélyezett és újjáalakult „Statusquo Ante” elnevezésű izraelita hitközségek hitéleti tevékenységének megújítása”. 



























Az EMIH – amely az első Mazsihisztől független bejegyzett zsidó egyház – elsődleges céljának azt tartja, hogy a magyar zsidóságnak azt a kilencven százalékát karolja fel, mely már nemzedékek óta semmilyen módon nem kötődik gyökereihez.

Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Mélyen tisztelt díszvendégek, kedves barátaim!

Mindannyijukat szívélyesen üdvözlöm és örülök, hogy ilyen sok jelentős személyiség, magas rangú politikus, egyetemi tanár, ügyvéd, orvos, nagykövet, főrabbi és rabbi jött itt ma össze. Ezért hálás köszönetet mondok.

Nincs gyakorlatom német nyelven beszédet tartani, ezért szíves elnézésűket kérem. Beszédem rövidre és tényszerűre fogom, hogy a szót mielőbb nagybecsű kollégáimnak adhassam át.

Ha meg akarjuk érteni a Közel-Kelet jelenlegi fájdalmas állapotát, először is a terminológiákat kell behatárolnunk.

Legfőképpen azt, hogy

Mi a judaizmus, és mi a cionizmus?

A judaizmus a zsidó nép hite, vallása. Gyökerei a Sínainál adott isteni kinyilatkoztatáshoz vezetnek vissza, amikor Isten megadta a Tórát az embernek. A Tórában meghatározott tanítások és törvények iránt Isten örökre elkötelezte a zsidóságot. A későbbi évszázadokban a zsidó bölcsek és tanítók magyarázatokat adtak a Tórához, amelyek szintén a hagyományaink részévé váltak.

Izraeli régészek a Menóra, a judaizmust leginkább szimbólizáló hétágú gyertyatartó legkorábbi ábrázolását fedezték fel. – jelentette be nemrégiben az Izraeli Régészeti Hatóság.

Kisszámú ábrázolással ebből a korszakból már más helyeken is találtak – nyilatkozta a régész – ám ez annyiban új, hogy egy imaházon belül találtak rá, amely meglehetősen távol fekszik Jeruzsálemtől, északon Galilban.