Az őszi nagyünnepek sora  Ros ha-Sanával (az év feje) a zsidó újévvel veszi kezdetét és zárul Szimhát Torával. A köztes időszak magában foglalja a Jom Kippurt megelőző “félelmetes napokat” és Szukot sátoros ünnepét is.

Ezen ünnepek nevei, valamint a hozzájuk tartozó szokások nagyrészt széles körben ismertek, kevesebb szó esik az ünnepet megelőző időszakról, ami leginkább azzal magyarázható, hogy ez a zsidóságon belül is csak a  vallásos réteget érinti. Miközben ezt a mondatot írom, döbbenek rá, hogy kijelentésem nem állja meg teljes mértékben a helyét, hiszen az ünnepvárás hangulata valamilyen formában mindenkit megérint.

Elul (az év utolsó hónapja) beköszöntével mindannyian kicsit másképp viselkedünk. Többségünk, függetlenül a vallásgyakorlástól, politikai hovatartozástól számvetést készít. Visszatekint az eltelt évre, mérlegeli mit tett, vagy nem tett annak érdekében, hogy az események másként,  jobban alakuljanak akár egyéni, akár össztársadalmi szinten. Elul a  szlihesz (bűnbocsánatért való könyörgés) hónapja, ami formáját tekintve nem, csak időtartamában különbözik a szefárd és askenáz közösségekben.

Elulban megszólalnak a sofárok és leszámítva Szombatot és Ros ha-Sanát közvetlen megelőző napot, minden reggeli (sahrisz) ima végén felcsendül hagyományos dallamuk. Az utolsó sofárfúvást Jom Kippur Neila (záró) imájának végén hallhatjuk.

(Szombaton azért nem fújunk sofárt, mert munkának minősül, az újévet megelőző napon pedig azért, mert ezzel jelezzük a különbséget az Elul havi rabbinikus döntésen alapuló  és az újévi - Ószövetségben leírt - kötelesség  között.

Érdekességként, mert talán sokan nem tudják, a zsidó vallás nem ismeri a gyónás fogalmát, de különbséget tesz a Fennvaló és embertársaink ellen elkövetett bűnök között.  A szlihesz a Fennvaló kiengesztelésére szolgál,  míg  az emberek ellen elkövetett vétkeinket az érintett személlyel kell rendeznünk.

Askenáz

Az újévnek is, mint minden ünnepünknek, megvan a maga jelképe. Ilyen a  méz, a kerekre font barchesz, hogy kerek és édes legyen a következő évünk. Szokás az ünnep másnapján új, olyan gyümölcsöt tenni az asztalra, amit abban az évben még nem ettünk. Mivel erre az időszakra esik a gránátalma érési ideje, egyértelmű, hogy erre mondunk áldást.

a gránátalma népszerű csemege ilyenkor

Függetlenül a jelképektől, az ünnepen általában is édes ételeket fogyasztunk, süteményeink mézzel, dióval készülnek.

Ros ha-Sana  másik elnevezése - az Ítélet Napja -  a Talmudból ered, ahol az olvasható, hogy ezen a napon három könyv nyittatik meg minden teremtett lélek számára. Az elsőbe a cadikok (igaz emberek) nevei kerülnek, a másodikban a gonoszokat sorolják fel, a harmadikba - és ez a kisember számára a legfontosabb - azok kerülnek, akiknek érdemeik és bűneik egyaránt vannak.  Az ő ítéletük függőben marad egészen Jom Kippurig (Engesztelő Nap), így tíz nap alatt saját kezükbe véve sorsukat, cselekedeteikkel dönthetik el, merre billen a mérleg nyelve.

Jom Kippur a zsidóság legszentebb napja, és nem véletlenül kapta a hosszúnap elnevezést, hisz ez a nap teljes egészében az ima és a böjt ideje, ami annyit jelent, hogy 26 órán keresztül egy falatot nem eszünk, egy korty vizet nem iszunk és  gyakorlatilag az egész napot a zsinagógában, közös I-tentiszteleten töltjük.

A zsidó ünnepek, emléknapok mindig este köszöntenek be, ilyenkor  Izraelben az üzletek már kora délután bezárnak, Jom Kippur bejövetele előtt azonban már a déli órákban. és nem csak az üzletek, de a vendéglátó helyek is. Nincs mozi és nincs színházi előadás. A televízió és rádió  is megszakítja adását, leáll a tömegközlekedés, a repülőtér nem indít és nem fogad járatokat. Az utcák gyakorlatilag kiürülnek, ugyanakkor zsúfolásig megtelnek a zsinagógák.

Ezen az estén - ha időlegesen is - elmosódnak a határok vallásosok és vallástalanok között, Izrael zsidó lakossága egy emberként figyel az ősi dallamon felcsendülő Kol Nidré (minden fogadalom) kezdetű imára.