A

Kabbala (héberül: קַבָּלָה, ford. "kapás") egy olyan tan vagy iskola, amely a zsidóság misztikus vonatkozásaival foglalkozik. Az ezoterikus tanítások a kapcsolatot magyarázzák a végtelen, örök és misztikus Teremtő és a véges és halandó teremtett világával. A Kabbala célja meghatározni a világegyetem és az emberi lét természetét, a létezésének értelmét és célját, és számos egyéb ontológiai kérdést.

Módszereket is szolgáltat ezen kérdések megértésére és arra, hogyan érhető el a spiritualitás. A Kabbala eredetileg teljesen a zsidó gondolatvilág keretein belül fejlődött és rendszeresen klasszikus zsidó forrásokat használ, hogy magyarázza és bemutassa az ezoterikus tanokat. Ezek a tanítások így egyaránt szólnak a Tóra (Héber Biblia) és a tradicionális rabbinikus források elemzéséről és a zsidó vallási szokások magyarázatáról.

A Kabbalah megnevezés eredete ismeretlen, és vagy Solomon ibn Gabirol, zsidó filozófussal (1021–1058) vagy a 13. századbeli spanyol kabbalistával, Bahya ben Asherrel hozzák összefüggésbe. Míg másféle megnevezésekkel az i. sz. második századtól napjainkig több vallási dokumentumban találkozhatunk, a Kabbala megnevezés a zsidó ezoterikus tudás és gyakorlat megnevezése lett. A kabbalista irodalom, ami alapjául szolgált a kabbalista gondolkodás fejlődésének, az antik kor hagyományain keresztül fejlődött egy szélesebb rabbinikus irodalom részeként.

Elméleti fejlődése többféle iskolán és fejlődési szakaszon keresztül történt. Ez különösen az i. sz. első-második századi korai munkákra jellemző, mint például a zsidó ezoterikus irodalom egyik legkorábbi könyve a Széfer Jecira; a 12-13. századi középkori virágzására, melynek fő könyve a Zóhár; és a koramodern feljődésre, beleértve a 16. századi misztikus újjászületést, különös tekintettel Isaac Luria műveire, és a Kabbala 18. századi kelet-európai haszidikus népszerűsítésére. A kabbalista hagyománynak megfelelően a tudást a pátriárkák, a próféták és a bölcsek továbbították írásos és szóbeli úton.

Ennek a hagyománynak megfelelően a Kabbala az i.e. 10. században nyílt tudomány volt, és több mint egy millió ember ismerte az ókori Izraelben, bár kevés objektív történelmi bizonyíték támasztja alá ezt a feltételezést. Idegen hadjáratok hatására vált aztán rejtett tudománnyá, a mesterek attól való félelmében, hogy rossz kezekben rosszra használnák fel azt. A vezetők attól is tartottak, hogy a Kabbala gyakorlata a zsidóság idegen száműzetésben töltött ideje alatt a mesterek hatáskörétől távol rossz gyakorlattá és tiltott tudománnyá válhat. Ennek eredményeképpen a Kabbala két és fél évezredre titkos, tiltott és ezoterikus tudománnyá vált. Fontos megjegyezni, hogy az olyan fogalmak, mint például a Szfirák és az ő kapcsolataik, erősen absztrakt mivoltuknak köszönhetően csak nagyon intuitív módon értelmezhetőek.

A Kabbala tanulmányozásának célja hogy alkalmassá tegyen a Felsőbb Világokra. Például: egy Beavatott bizonyos alkalommal Tisztánlátást kért, belsőleg ezt válaszolták: ”8 nap alatt eléri”. Aki tudatlan, visszatér a Fizikai Testébe, és hiszi, hogy 8 napon belül, ha ma például Szerda van, a következő Szerdán, már Tisztánlátó.

Valójában a „8” Jób Száma, és megmutatja, hogy legyen türelmes. Aki nem ismeri, összezavarodhat a Belső Világokban, a Kabbala alapvető e világok nyelvének megértéséhez.

Magától értetődik, hogy a Kabbala tanulmányozásának velejárója az önmagunkon való munka. Tudatosak kell legyünk ezen tanulmányokban, mert ha csak az értelemben marad, kárba vész, és ha  Tudatosítjuk, már gyermekkorban kinyilvánulnak.

A Naprendszer Hét Bolygója a Hét Szefirot, és a Triune Spirituális Nap a Szefirot Koronája. Ezek a SZEFIROTOK a Tudatunkban élnek és lüktetnek, és meg kell tanulnunk befolyásolni és összehangolni őket, a Belső Univerzumunk csodálatos laboratóriumában. A Szefirotoknak köszönhetően Emberré alakulhatunk át; ugyanúgy léteznek SZEFIRÁK, ahogyan léteznek Pozitív és Negatív Ionok is.

MEG KELL ALKOTNUNK EZEKET A SZEFIROTOKAT, MERT VELÜNK VANNAK, ITT ÉS MOST. Ezen Tíz Szefirot megalkotása egy személyben, átalakítja őt egy Önmegvalósítottá; csiszolt drágaköveknek tűnnek, ez valami nagyszerű.

A Szefirot Koronáját a Kether, a Chokmah és a Binah alkotja; meg kell érteni e három Szefirot alapját.

KETHER: a Napok Aggastyánja, a titkok Titka, a jóság Jósága, 31 hajfürtje van és a szakállában 13 tincs, a 13 a Szót jelképezi, az Igét. Sok csodát beszélnek róla, egyesek Shamadi (Eksztázis) alatt beszélhetnek vele, hogy parancsokat kapjanak. Ő a Végtelen Irgalom, Teljes Bölcsesség.

CHOKMAH: A Krisztus, ami Szeretet. A Krisztus arra vár, hogy a tanítvány egy napon majd dolgozzon a Kilencedik Szférában és végtelen szeretettel készíti fel. A Szeretet a világ Oktatója.

BINAH: A Szentlélek, Tűz Erő. Egy Hierofáns meg kellett gyógyítson egy elmebeteg asszonyt, és a gyógyítás sikerült; a Hierofáns pénzt kért cserébe a beteg családjától.

Utólag találkozott a Szentlélekkel, amely fehér galamb képébe öltözött, a Hierofáns megkérdezte, hogy helyesen járt- e el és a Szentlélek azt válaszolta, hogy helytelenül járt el:

”ÉN VAGYOK AZ, AKI GYÓGYÍT”, mondta; így a Mester vissza kellett vigye a pénzt.

HA VALAKINEK HATALMÁBAN ÁLL GYÓGYÍTANI ÉS FIZETSÉGET KAP ÉRTE, SÚLYOS HIBÁT KÖVET EL.

forrás: bevezetés a kabbalába