A kazárok jelentős mértékben hozzájárultak a zsidóság etnikumának lassú, de következetes átalakulásához.

A kazár nép eleinte a 16 őstörzs közép-ázsiai, török népekből álló törzsszövetségének része volt, akik az i.sz. 7. és i.sz. 10. századok közt egy erőteljes birodalmat hoztak létre, erejük teljén huszonhárom nép adózott nekik.

Teljesen egyedinek mondható történelmi tény, hogy i.sz. 740 körül Bulan kagán, és vele a kazár uralkodóréteg felvette a zsidó vallást, és ezzel Kazária lényegében egy zsidó állammá vált. Máig sokat vitatott kérdés, hogy pontosan milyen okok vezethették a kazárokat a zsidó vallás felvételére, de bármi is legyen az oka, tény, hogy e mellett a vallás mellett döntöttek.

Egy későbbi, az Obadiah nevet viselő kagán célul vette, hogy a judaizmust a kazár társadalom egészének vallásáva tegye, emiatt talmudista tanítókat hívott Babilóniából és Krimeából (ahol ekkortájt erős és szervezett talmudista zsidó jelenlét volt). Obadiah zsinagógákat és iskolákat alapított, ahol a talmudi judaizmust oktatták a köznépnek. Ez hatékony megoldásnak bizonyult, és egyre többen tértek át a judaizmusra a köznépből is. A kazár birodalom erősen kereskedelmi jellegű volt, ahol sok zsidó kereskedő működött, s ahová sok zsidó menekült máshonnan az üldözések elől. A nagy arab utazó, Ibn Maszudi a következőket írja egy i.sz. 954-ből származó beszámolójában:

" A kazár főváros lakosai közt találhatók muszlimok, keresztények, zsidók és pogányok. A király, az egész  udvara, és a kazár törzs tagjai, mind a zsidó vallást gyakorolják, ami országuk fő vallása. Haroun al-Rashid kalifa idejétől kezdődően sok zsidó telepedett a kazárok közé, akik a muszlimok csaknem minden városából képviselve voltak, mások pedig Bizáncból jöttek, innen az oknál fogva, mivel a bizánciak királya erősen üldözte a zsidókat, s birodalmában rájuk akarta erőszakolni a keresztény vallás felvételét."

Bár Maszudi idejében a kazár bidodalom már felbomlóban volt, leírása rálátást nyújt nemcsak arra, hogy a kazárok felvették a zsidó vallást, hanem arra is, hogy hosszú időn át nagyszámú zsidó élt köztük, akik a talmudista judaizmus elvei szerint elfogadták a kazárokat betért zsidókként, így keveredtek is velük.

Meglehetősen jól ismert az utolsó kazár király, József kagán, és a spanyolországi Hasdai Ibn Shaprut közt folyt levelezés, amelyben egymást zsidóknak tekintik, annak ellenére is, hogy a kazárok jól tudták, ők Gómer fiának, Tógarmának voltak a leszármazottai (1Móz. 10:2). Nem sokkal e levélváltás után a gyengülő kazár birodalmat egyre hevesebb támadások érték az oroszok részéről, és a kazárok egyre nagyobb területeket vesztettek el. Amikor i.sz. 1016-ban az oroszok szövetkeztek a bizánciakkal, akkor ez a maradék kazár birodalom is összeomlott.

Az oroszok kegyetlenül elpusztították a kazárok városait, amelynek lakosai vagy vállalták az erőszakos keresztséget, vagy elmenekültek. A menekülők elsősorban a mai Lengyelország, Magyarország, Litvánia és Latvia területén, vagy pedig a Krím-félszigeten találtak menedéket, később pedig sokuk Németországba telepedett be. A továbbiakban aztán más zsidó elemekkel keveredve lényegében beolvadtak az európai zsidóságba. A Lengyelországban, Litvániában és Krím-félszigeten élő (bár elsősorban karaita) zsidók közt a mai napig él a kazár zsidók csagatáj nyelvjárása, ami a török nyelvek egy dialektusa. A kelet-európai ortodox zsidók hagyományos fekete kaftánja és prémes kucsmái szintén a kazárok viseletéből vált "zsidó" viseletté.

Vannak bizonyos anti-judaista körök, akik az európai (vagy askenázi) zsidóság egészét a kazárok leszármazottainak tartják, akiknek semmi közük a valós zsidókhoz. Ez azonban mindenképpen túlzás, arányukat eleve lehetetlen lenne számokban meghatározni; kétségtelen viszont, hogy a kazárok, csatlakozva a korábban betért idegen népelemek hosszú sorához, jelentős számban jelen vannak a mai zsidóságban, illetve talán korrektebb lenne azt mondani, hogy a judaizmusnak nevezett vallás gyakorlói között.

A kazárok sajátos módon uralták birodalmukat, ugyanis két "királyuk" volt egyszerre: az első, a látszólagos király a bég volt, s bár ő ült a trónon, a valós uralkodó király a kagán volt, aki a háttérből diktált a bégnek.

Ez egy elgondolkodtató jelenség, hiszen sátán zsinagógája szintén egy háttérhatalom, amely vagy kezében tartja, vagy befolyásolja az uralkodókat. A híres Rothschild bankárcsalád pl. az újkori történelem csaknem minden uralkodója mögött ott állt, és mivel ők finanszírozták a háborúk többségét (gyakran mindkét oldalét), a háttérből diktáltak az uralkodóknak. A (kazár?) Rothschildok pénzelték többek között az Illumináti rendet, amelynek megalapítója, Adam Weishaupt egy (kazár?) zsidó, és ők pénzelték a cionista mozgalmat is, továbbá az ő határozott befolyásuknak köszönhető annak a cionista Izrael államnak a megalakulása is, aminek létjogosultságát az igaz (és igazi) Tóra-hű zsidók sem fogadják el.

Úgy az idumeiak, mint a kazár vagy "vörös zsidók" a politikai hatalomszerzésben látták a magukféle judaizmusnak a jövőjét, s ahogyan az idumeai Heródes, úgy a sátán zsinagógájának cionistái sem tartották különösebb problémának feláldozni az igaz zsidók tömegeit a céljaik érdekében − lásd még a Virágzik-e már a fügefa? című írást)