Magyarországra költözik a kanadai Québec tartományból a nyírtassi haszid közösség, hogy újból otthont teremtsen magának azon a helyen, ahol a 18. században elődei, a Mózes vallású közösség tagjai letelepedtek, s ahonnan a Holokauszt-túlélő tagjai emigrációba kényszerültek.

A Traubisoda védjegyét és licenszét jogtalanul használó, a jogos tulajdonost milliárdokkal megkárosító Berkowitz már ezelőtt sem volt ismeretlen a Szabolcs megyei falu lakói előtt. Tények igazolják: amerre ő jár, útját megkárosított intézmények és cégek, illetve kifizetlen számlák szegélyezik. A Magyar Nemzet beszámolója szerint a történet 2001-ig nyúlik vissza, amikor is a márkabitorló zsidó szervezkedni kezdett a meglehetősen szegény településen.

Az Ortodox Zsidó Világtanács és a Mechon Simon Szociális és Foglalkoztatási Alapítvány tájékoztatása szerint Magyarországra költözik a kanadai Québec tartományban élő nyírtassi haszid közösség, s "otthont teremt magának azon a helyen, ahol a 18. században a Mózes vallású közösség tagjai telepedtek le, a szeretet és az összefogás maroknyi szigetét alkotva a mai Nyírtass község területén"

Ebből az alkalomból az alapítvány, június 22-26 között nagyszabású rendezvénysorozatot tart, amelynek díszvendége várhatóan Lőwy pátriárka, a Demecseren született és tiszteletreméltó kort megért (québeci) Nyírtassi Főrabbi lesz. A pátriárka közel ezerfős kíséretével érkezik, külön repülőkkel a debreceni reptérre. A vendégek között lesz több híres főrabbi a világ minden tájáról.

Az eseménysorozat keretében leteszik egy vallási, gazdasági, kulturális központ alapkövét, felavatják a leendő nyírtassi székhelyet és házat és az új mikvét (közösségi fürdő -tj). Mint az alapítvány sajtóközleményéből kiderül, az eseménysorozat, benne a sabesszel, nagyon színes, forgatagos, a több ezer éves haszid zsidó szokásokkal tarkított lesz. A Mózes vallású ortodox haszid világ - amely több százezres lélekszámú - nagyrészt magyar származású. Magyarországon az alapítvány képviseli. Tagjai büszkén vállalják magyarságukat.

A nyírtassi haszid rendezvény idején nem sikerült a helyszínre bejutnunk első nekifutásra, mert egy őrző-védő cég munkatársai utunkat állták, így a lezárt utcák végén váltottunk néhány szót az ottani lakások tulajdonosaival. Papp László polgármesterrel csak telefonon beszélhettünk, egyéb elfoglaltságai miatt nem tartózkodott a hivatalban. Közölte, a faluban mindenki tud mindent a haszid zsidók nyírtassi zarándoklatának történetéről, majd ők elmondják, mi zajlik most, és mi történt 2001 nyarán. Csupán annyit mondott, hárommillió forinttal tartozik a közösség Nyírtass önkormányzatának. Titokzatosan hangzottak a szabolcsi község első emberének mondatai, amint az is, ahogy helyettese, Imre Gyula polgármester-helyettes Nyírtass jelenéről, sorsáról beszélt a zsidó rendezvény helyett. Úgy tűnt, tudatosan kerülte meg a haszid összejövetelre vonatkozó kérdéseket, és szabadkozva közölte: 2001-ben még nem ő volt az alpolgármester. Úgy fogalmazott, a vendéglátással kapcsolatban csak Papp László adhat tájékoztatást, ő csak annyit tud: az önkormányzatnak és a haszid közösség nyírtassi találkozójának 2002 óta semmi köze egymáshoz.

Szerettük volna megtudni, vajon történt-e előrelépés a hárommillió forintos tartozás kiegyenlítése ügyében, választ azonban nem kaptunk. Eredménytelenül zárult tehát a polgármester-helyettessel folytatott beszélgetés; ugyanakkor a faluban egy neve elhallgatását kérő fiatalember elárulta, nem csodálkozik azon, ha Papp László és Imre Gyula egymásnak passzolgatja a labdát. Nagyon komoly nézeteltérés alakult ki a polgármester és Salamon Berkowitz főszervező között 2001-ben - jegyezte meg. Máig sem érti, miért nem tett feljelentést a polgármester a kifizetetlen hárommillió forint miatt. A férfi szerint úgy kezdődött a 2001-es történet, hogy csaknem ezer haszid zsidó jelezte részvételi szándékát, s úgy tudja, Salamon Berkowitz és még néhány ember megkereste a polgármestert. Azt kérték Papp Lászlótól, bocs&a

acute;ssa a vendégek rendelkezésére az óvodát, az iskolát, illetve még néhány intézményt, mert nem tudnak mindenkinek szállást biztosítani. Nem kívánják ingyen, kifizetik a bérleti díjat - nyugtatták meg a polgármestert. A megállapodás szerint hárommillió forint ütötte volna az önkormányzat markát az öt évvel ezelőtti találkozó után, ám a település hoppon maradt: egy forintot sem látott a hárommillióból. A fiatalember megjegyezte: a bérbe adott közintézményeket úgy hagyták ott az amerikai, kanadai, európai, izraeli zsidók, hogy ,,a kommunális hulladéktelep ezekhez képest steril szívsebészeti műtő". A polgármester e rendezvényt követően döntött úgy: nincs tovább partnerség. Amennyiben 2002-ben újra eljönnek a faluból elszármazott haszidok, úgy rendezik a találkozót, ahogy tudják." - olvashattuk a Magyar Nemzet 2006. július elsejei számában.

A beszámolóból kiderül továbbá, hogy a magát ultracivilizáltnak hazudó pajeszos csürhénél még a bukaresti oláhcigány is kulturáltabban viselkedik. Abba meg bele sem merünk gondolni, hogy a negyven fokos hőségben, nyakig fekete kaftánban, csizmában és kalapban korzózó tetűhintás banditák milyen penetráns bűzcsíkot húzhattak maguk után.

De ez még hagyján, hiszen elsősorban egymást kell szagolgatniuk, de az már végképp vérlázító, hogy ezek az ürülékszagú Don Juan-ok - rituális perverzióikat akarván kiélni - a falubéli asszonyokat és lányokat molesztálták, most még csak verbálisan. A helybéliek így nyilatkoztak erről a Magyar Nemzetnek:

"Egy idős asszony óvatosságra intett bennünket. Elmondta, ez a népes, zsidó öltözetű férficsapat - miközben jámborságát hirdeti - szemérmetlenül zaklatja a faluban élő nőket. A haszidok ugyanis otthon hagyták asszonyaikat, s a falu legnagyobb megrökönyödésére a helybeli asszonyoknak tettek ajánlatokat."

- Isten az atyám, hogy nem vagyok antiszemita - méltatlankodott a zarándoklat második napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója -, de amit ezek az emberek művelnek itt, az túltesz mindenen. Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy húsz országból. Kellemes társaságra számitottunk, erre mi történik? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez a természetes viselkedés náluk.

Ha hiszi, ha nem - erősítette meg a családapa az elmondottakat -, nyílt ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak. És még ők csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük: hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, őrző-védő csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés pénzért a falu ellenében, miközben a mi nyugalomhoz való jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között részünkről legfontosabb az éberség: szeretjük a vendégeket, de ami sok, az sok. Ez megy 2001 óta, s amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot, azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a zsidókat. Nincs nekünk semmi bajunk a zsidókkal, csupán azt a viselkedési stílust utasítjuk el, amelyet ezek az emberek képviselnek Nyírtasson. Egyszer még elviseljük, ám minden itteni találkozásuk alkalmából elvetik a sulykot - mondta a férfi, hozzátéve: elvárják, hogy a vendégek legalább minimális alkalmazkodási készséget tanúsítsanak, ha már a helyiek teljes toleranciára nem számíthatnak."

A Berkowitz-féle bagázsnak, persze, esze ágában sem volt alkalmazkodni a vendéglátó falu lakóihoz. A települést úgy kezelték, mintha az a sajátjuk volna, és amit a betolakodó magyaroktól kell védeni. Lássuk, hogyan élte meg mindezt a Magyar Nemzet újságírója.

"Látogatásunk előtt természetesen érdeklődtünk a rend fenntartásának körülményeiről: a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság engedélyezte a négynapos találkozót. A szervezők nem kértek rendőri biztosítást, saját maguk oldották meg az ezer ember védelmét. A védelmi szolgálatok munkamódszereinek ismeretében talán nem csoda, ha az első félelmetes perceket nem a haszidok okozták a kívülállóknak, hanem a szervezők megbízásából jelen lévő őrző-védő alakulat tagjai. Tucatnyi fekete ruhás férfi állta útját annak, aki nem a megszokott zsidó öltözékben próbált bejutni azokba az utcákba, ahol felállították a vendéglátáshoz nélkülözhetetlen sátrakat.

A fekete ruhás emberek velem is közölték, hogy ez magánrendezvény, idegeneknek belépni tilos. Amennyiben mégis be szeretnék menni, mutassam meg a sajtóigazolványomat, s aztán meglátják, mit tehetnek értem. Megkértek, hogy amíg intézkednek, hagyjam el az utcát, menjek ahhoz az autóhoz, amelyikkel érkeztem. De lehetőleg ne tartózkodjam a vendégek közelében. Ekkor értettem meg, hogy itt a törvénynek nincs semmilyen jelentősége, oda jutottunk, hogy egy magánrendezvényhez vezető közúton - azaz közterületen - nem léteznek állampolgári jogok.

Elmondtam a védelmi osztag egyik tagjának, hogy nem megyek vissza, sőt a sajtóigazolványomat sem mutatom meg, csak akkor, ha ő is bizonyítja, hogy állami megbízást teljesít. Óvatos szavakkal felvilágosítottam, személyi szabadságomban korlátoz, amikor kitilt a közterületről, s eközben a fényképezőgépem megrongálását helyezi kilátásba.

A Bem utca néhány mellettem álló lakója végighallgatta a diskurzust, s ők is megkérdezték: akkor most nekik is engedélyt kell kérniük, ha ki szeretnének lépni az utcára? Nekem azt ajánlotta a biztonsági ember, ha hajlandó leszek végre elhagyni az utcát, odahívja a találkozó főszervezőjét, Salamon Berkowitzot, s vele megbeszélhetem mindazt, amire egy újságolvasó kíváncsi lehet. Ekkor avatkozott közbe a szemtanúk közül egy középkorú férfi, aki megkért, menjek be a lakásába. Azt mondta, rossz volt hallgatni a vitát, látni az erőfitogtatást.

- Még tisztelettudóak voltak velünk 2001-ben, akkor ugyanis az önkormányzat segítségével rendezték meg a találkozójukat. Az első összejövetel óta tudtommal megvásároltak két telket, s ott állították fel sátraikat. Most körülbelül tizenöt nyírtassi családhoz kopogtattak be a rendezvény kezdetén, s azt kérték, hadd alhassanak ott nyírtassi tartózkodásuk ideje alatt. Ha jól tudom, tíz-tizenötezer forintot fizettek a szállásért, s a pénz nagy úr, sokan befogadták az ismeretleneket."




Próbáltunk néhány haszidot is megszólaltatni, ez a terv azonban kudarcba fulladt. Kiderült, idősek és fiatalok egyaránt rosszul vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Persze az is lehet, hogy beszélik, de nem akarnak megszólalni. Először, amikor anyanyelvünkön szólítottuk meg őket, nem értették. Mikor viszont angolul próbálkoztunk, magyarul válaszolták, hogy nincs miről beszélgetni, magánemberként jöttek Magyarországra. Egy középkorú haszid férfi viszont - akarva-akaratlanul? - leleplezte magát: velünk sem magyarul, sem angolul nem társalgott, de amint meglátott az utcán egy arra járó asszonyt, azonnal megkérdezte magyarul: "Találkozhatnánk-e este?"

A 4 napos ünnepséget a szervező Traubi-tolvaj Salamon Berkowitz szerint 435 millió forintos beruházás előzte meg, amelyet állítólag építkezésekre, vendéglátásra, és egy senki által nem látott rituális fürdő megépítésére fordítottak. A kaftános naplopók jól érezték magukat, majd koszt, szemetet, hárommillió forint adósságot, önérzetükben mélyen megsértett asszonyokat, és felháborodott falusi lakosokat hagyva maguk után, távoztak. Sajnos nem végleg. Bencsik pedig tényfeltárás helyett, jó üzletemberhez méltóan, elragadtatott PR-cikket íratott pártlapjába Berkowitzékról.

"E cikk szerzője két éve személyesen járt Nyírtasson... akit érdekel, utánanézhet, az ottani zsidó összejövetelre 6-7 lakóautót vettek bérbe (ezek 10-20 milliós vadonatúj autók voltak), amelyeket 3 nap múlva teleszarva, karambolosan, telihányva, széttörve adtak vissza... amikor a helyszínre érkeztünk, embertelen bűz fogadott, és mocsok.... ezt pár kamera rögzítette is. (a szagok kivételével mert a kamera elszénelte magát) Amikor a faluban sétáltunk, az öreg nénikék és bácsikák kint álltak a kapu előtt, és mivel látták, hogy mi magyarok vagyunk, csak annyit bírtak rebegni, hogy "ezek nem emberek... ezek állatok...".

[Lásd: magyarul is beszélő, volt magyar állampolgárok! A magyarországi születés nem jelent magyar származást! Az állampolgárság és a származás két különböző dolog. Pl. a Québec tartományban született haszid zsidó, aki megtanulta a francia nyelvet az nem francia, hanem kanadai illetve québeci zsidó. - tj ]

Lőwy főrabbi Nyírtasson született a nevét a községről kapó Tass-i rabbi dinasztia sarjaként, s 1945 után a tassi közösség vezetőjévé vált. Családjából sokan a Holokauszt áldozataivá váltak, így nagyapja is.

A főrabbi, a Holokauszt-túlélő követői kisebb csoportjával 1949-ben érkezett Kanadába, ahol új haszid közösség felépítésére vállalkozott. Elsőként hozott létre saját falut Tass néven, amely Montreal közelében (Boisbriand) található. A falu közössége modellként szolgál saját iskoláival és intézményeivel.