A médiát és a közbeszédet is foglalkoztató plágium vád kapcsán, mely a köztársasági elnök doktori disszertációját érte, Oberlander Baruch rabbi 2012. január végi előadásában a plágium morális és etikai kérdéseit vizsgálta meg – természetesen zsidó szempontból.

Ahogy megszokhattuk, alapos és átfogó képet kaphattunk a témában a budapesti chabad rabbitól. Talmudi példák mellett magyarországi ortodox rabbik valamint a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson állásfoglalását is megismertette a péntek esti vacsora mellett tartott előadásában.

2012. január végi bevezetőjében elsőként az Atyák Bölcs tanításaiból idézett, melyben azt találjuk, hogy a Tóra elsajátításához szükséges negyvennyolc dolog között szerepel a forrásmegjelölés is: „aki jól odafigyel (hogy pontosan idézhesse a mesterét), és aki a forrás megjelölésével idéz” (Pirké Ávot 6:6.). A Midrás lopásnak tekinti a szellemi termékek forrásmegjelölés nélküli használatát. Erre hivatkozva a Sulchan Aruchban azt találjuk, hogy ez tiltó parancsnak számít. Kevésbé egységes a megítélése annak, hogy a plagizálás vagy más bűn milyen hatással van az elkövető megítélésre. Oberlander rabbi több kapcsolódó esetet is idézett. Elsőként annak a szofernak, vagyis tóramásolónak a megítélését, akit többször kaptak azon, hogy elmulasztotta a forrást megjelölni.

Az első pesti ortodox rabbi, Szofér Chájim szerint ez tényleges lopás és az illető nem lehet többet szofer ilyen esetben, mivel elveszitette a hitelét. Ezzel szemben Sík Mózes, a huszti rabbi megengedőbb ezzel kapcsolatban, hiszen ez csak morális és nem fizikai lopás, és nem befolyásolja a szofer munkájának elismertségét és munkáját. Mi történik akkor, ha egy főpapot vagy királyt kapnak bűnön? El kell-e mozdítani a helyéről akkor is, ha megkapta büntetését? A válasz amit a Talmudban és Maimonidészbén található, az, hogy ha ez károsan befolyásolná az embereket, gáncsot tenne eléjük és rosszra vinné őket, akkor nem töltheti be tovább a pozícióját.

A felvetett kérdések olyan nagy érdeklődést váltottak ki, hogy még másnap, a reggeli ima utáni kiduson is folytatódott a beszélgetés: ekkor izgalmas történeteket és anekdotákat mesélt Oberlander rabbi a témával kapcsolatban. Elmesélte többek között a máramaroszigeti Teitelbaum rabbi esetét, aki 1835-ben adta ki Bibliamagyarázatokat tartalmazó könyvét. A rabbi igen szerény ember volt, ezért a neve megjelölése nélkül adatta ki művét. Ezen a lehetőségen kapott Fekete Méir, egy huszti zsidó, aki felvásárolt egy halom példányt a műből, majd saját nevével ellátott címlapot tett rájuk és így árusította őket, mint saját művét. Mikor a csalásra fény derült, nagy szégyenben maradt a férfi. Egy másik eset szereplőit személyesen is ismerte Oberlander rabbi.

A két magyarországi rabbi, miután túlélték a Holokausztot, Amerikába vándorolt ki. Az egyikük viszonylag jó anyagi körülmények között élt, a másik azonban rendkívül szegény volt. A jobbsorsú rabbi fizetett szegényebb társának, hogy a nevében könyveket írjon. Végül egy nyolc vaskos kötetet számláló sorozat jött létre. Eddigre azonban a szegényebb rabbi is felküzdötte magát és innentől már saját nevén jelentette meg műveit. Mikor halála után a fia újra ki akarta adatni munkáit, felmerült a kérdés, hogy melyik műveket van joga az apja nevével megjelentetni. Oberlander rabbi előadására a Vasvári Pál utcai chábád zsinagógában került sor.