A három nagy hitelminősítő cég (a Moody’s, a Fitch és a Standard & Poor’s) sokak szerint nyakig benne volt a 2008-as krízis kialakulásában és az eurózóna bajainak elmélyülésében is. A Der Spiegel magazin a minősítők világába enged bepillantást.

Moritz Krämerről, a Sandard & Poors európai államadósságokat minősítő részlegének fejéről a munkájával összefüggésben úgy beszélnek, hogy „nagyon veszélyes” és „parázsló” figura, egyike azoknak a „halálos embereknek”, akik „destabilizálták egész Európát” – olvasható a Der Spiegel cikkében. Sokak meggyőződése, hogy kollégáival együtt hozzájárult a görög, portugál és ír államkötvények bóvlivá süllyesztéséhez, így ezen országoknak sokkal nehezebb a finanszírozásukhoz szükséges további kölcsönökhöz jutni.

Moritz Krämer Görögországban. Jól jön a vastag bőr Fotó: amcham.gr

A minősítő azonban e kritikákra nagyon nyugodtan azzal reagál, hogy nekik kötelességük azonnal a befektetők tudtára adni a véleményüket, ha a kockázatok úgy kívánják. Mindig azt értékelik, hogy az egyes országok mennyire hitelképesek, s mekkora a kockázata a fizetésképtelenné válásuknak. A skálán, ahol az országokat rengeteg adat, számítás és konzultáció alapján elhelyezik – a legmagasabb AAA kategóriától (ahol például Németország található) a legalacsonyabb D-ig (amely alig van Görögország minősítése alatt) – majdnem kéttucat fokozat van.

Egyre mélyebbre nyomják

Amikor a minősítők leszállítják valamelyik ország besorolását, többnyire a piac is követi értékítéletüket. Ez óriási hatalmat ad e cégeknek, hiszen a döntésük meghatározza, hogy egy ország milyen feltételekkel jut pénzhez a tőkepiacokon. Ha a minősítés lemegy, az ár emelkedik, ami elvezethet a következő leminősítéshez, egyre mélyebbre nyomva a válságba az adott gazdaságot.

E folyamat miatt egyre több kritika éri a minősítőket. Mostanában különösen az eurózóna politikusai kárhoztatják őket, s korlátoznák a szerepüket, illetve nem zárják ki egy saját minősítő szervezet felállítását sem. Az európai vezetők a probléma feloldására a görög adósság kezelésekor igen kreatív megoldást eszeltek ki: az adósságok finanszírozásába a magánszektort is bevonják. A minősítő cégek emiatt óvakodnak attól, hogy Görögországra ráüssék a „csődben van” pecsétet, mert azzal további zavart okoznának a piacokon. Ez aztán intenzív tárgyalásokat kényszerített ki a megoldás megkeresésére.

Jól jön a vastag bőr

A Der Spiegel megkérdezte Moritz Krämertől, nyugodtan alszik-e azután, hogy látta a tiltakozásokat és az utcai harcokat Görögországban és Spanyolországban, s érez-e valami felelőséget az események kialakulásában.

„Nem. Elég vastag bőrre van szükség e tekintetben. Az országoknak nem a mi kedvünkért kell átrendezniük a költségvetésüket, hanem mert túl sok adósságot halmoztak fel” – válaszolta egy frankfurti felhőkarcoló 27-ik emeletén lévő irodájában. Kifejtette, hogy az egyes országok problémáit jól ismerik, hiszen évente legalább egyszer munkacsoportot küldenek mindegyikbe – tárgyalnak a politikusokkal, a kormányok tagjaival.

„Meghallgatjuk, amit mondaniuk kell, minden más ésszerűtlen lenne” – közölte. Az értékítéletüket e találkozók nemigen befolyásolják, hiszen – mint mondta – „saját elemzői döntéseket hozunk”.

Nem voltak hibás kalkulációk

A hitelminősítőket érő vádak szerint gyakran elkalkulálják magukat. Ez történt, amikor az S&P rosszul számolta ki az amerikai deficitet, s 2000 milliárd dolláros hibát vétett, ami az USA hosszútávú államadósságának AAA-ról AA+ fokozatra való leszállítását eredményezte, a történelemben először. Az Egyesült Államok pénzügyi szervezetei azonnal jelezték a hibát, s a számítás felülvizsgálatát kérték. Az S&P megerősítette a leminősítést, de az ok szinte azonnal megváltozott, már nem a pénzügyi számításokkal érveltek, hanem a politikai vezetés körüli bizonytalansággal – olvasható a német magazinban.

„Ez nem számítási hiba volt, hanem csak egy alternatív forgatókönyvet követtünk a kiadások várható növekedésének vizsgálatára” – mondta Krämer a Der Spiegelnek. Szerinte a politikusok reakciója nem meglepő, mert ha megjelennek a rossz hírek, az első dolog gyakran az elemzések hiteltelenítésére tett próbálkozás.

Az amerikai pénzügyminiszter, Timothy Geithner ezt másképpen látja: „Az S&P nagyon rosszul viselkedett, és alapvető hiányosságokat mutatott az USA fiskális matematikájában” – jelentette ki. De még ennél is nagyobb hibának tartják, amikor a minősítő intézetek a Lehman Brothers befektetési bankot összeomlása előtt A fokozatú minősítéssel látták el.

Hiányzó meggyőzőerő

Az egyes országok minősítésénél nem mindig ugyanazt az eljárást követik – fejtette ki a német magazinnak Vincent Truglia, aki a Moody's államadósságok kockázatáért felelős (több mint száz országot minősítő) részlegének vezetője volt 1996 és 2008 között. Amikor a Moody’s a feltörekvő piacokat vizsgálja, figyelemmel kíséri a fizetési mérlegeket, az adósságszolgálati rátákat, a nemzetközi tartalékokat, az ország nettó likviditási pozícióját, a bankokat, a kamatpolitikát – villantott fel pár példát. A fejlett ipari országoknál viszont a legfontosabb tényezők a belső piac számai, vagy hogy mi a természetük a kormányzati adósságoknak – mondta Truglia.

A Standard & Poor's székháza New Yorkban. Rájuk figyel a világ Fotó: AP

„Ami a minősítő ügynökségek döntéseiből hiányzik, az a meggyőzőerő” – idézi a Der Spiegel Michel Barnier pénzügyi szolgáltatásokért felelős EU-biztost. Az uniós vezető több átláthatóságot és az ügynökségek szorosabb szabályozását kívánja. Továbbá egy olyan új ügynökség felállítását, amely mindenféle politikai befolyástól mentes. Felállításáért az uniós pénzpiaci felügyelet, az ESMA lenne felelős, s az előkészületeket már az idén megkezdhetné.

Rájuk kényszerítették

A minősítők – mint az S&P példája mutatja az amerikai leminősítés esetében – nemigen hagyják, hogy a politikusok diktáljanak nekik. De most nagyon elégedetlenek velük.

A fő probléma, hogy maguk a jogalkotók kötötték össze a minősítést és a pénzügyi befektetés minden formáját, még az 1930-as válságra való reagálásként. Azaz a minősítést biztonsági intézkedésként integrálták a pénzpiaci szabályozásba, amivel arra akarták kényszeríteni a nagy pénzintézeteket, hogy kevésbé kockázatos befektetési politikát folytassanak. Ez az elképzelés azóta mélyen a piacban gyökerező gyakorlattá vált.

A Der Spiegel szerint az lenne a megoldás, ha úgy törnék meg az ügynökségek hatalmát, hogy közben nem destabilizálják az egész pénzügyi rendszert, s a minősítési előírásokat elválasztják a minősítőkre vonatkozó szabályoktól. Ez lehetővé tenné, hogy a befektetők alternatív információforrásokat is keressenek, s ne kelljen kizárólag a minősítők véleményére hagyatkozniuk. Az ötlet meglepő módon a „nagy hármastól” érkezett.

„Sohasem volt olyan vágyunk, hogy a minősítés szorosan össze legyen kötve a szabályozással. Ezt a politikusok kényszerítették ránk. Tehernek érezzük, a minősítőket nem arra szánták, hogy ezt kezeljék” – szögezi le Moritz Krämer.

hvg