Isten bevándorlási politikája kitér azokra a törvényzetekre, amelyek meghatározták és szabályozták az idegenek Izraelbe való betelepedését. Tény, hogy amint a modern Izrael házához tartozó nemzetek, úgy Júda (a zsidók) is nagyszámú idegen népelemet foglalnak magukban a legkorábbi időktől kezdődően.

A Biblia száraznak, unalmasnak tűnő geneológiáin legtöbben átugranak olvasás közben, szinte mellékes, haszontalan megjegyzéseknek veszik a furcsa nevek felsorolását, ki szült kit, életének hányadik évében, stb. Pedig ezek gyakran a legfontosabb kulcsokat tartalmazzák más szövegrészek pontos megértéséhez, és nem véletlenül kerültek be a Szentírásba.

A geneológiák sokat segítenek abban is, hogy választ kapjunk a fenti idézettel kapcsolatos felvetődő kérdésekre, különösen akkor, ha bibliailag helyes és pontos választ kívánunk.

A Szentírásból és néhány történelmi forrásból jól követhetjük, hogy miképpen épültek be Júda törzsébe olyan bizonyos népelemek, amelyek erősen hozzájárultak ahhoz a folyamathoz, amely az izraeliták ószövetségi hitét jelentősen átformálva a rabbinikus judaizmusként ismert vallássá alakította. Azon rabbinikus júdaizmussá, amelyben a zsidóságot a továbbiakban már nem egy adott vérvonalhoz kötött nemzeti identitás jelentette, mint inkább a rabbinikus judaizmus követői. Mint látni fogjuk, a zsidók közé beépült népelemek igen vegyes háttérből kerültek ki, gyakran az igaz Istent legádázabban ellenző népekből.

Történelmi tény, hogy Izrael törzseiben, majd nemzeteiben mindig is jelen voltak idegenek, vagyis a más nemzetekből hozzájuk csatlakozott elemek. Isten engedélyezte ezt, de törvényében szigorúan levetette, illetve szabályozta azt, hogy miként válhatnak a pogányok a testi Izrael részévé. Már az Egyiptomból való kivonuláskor is Izraellel tartott egy "keveredett népesség", akik szintén rabszolgák voltak Egyiptomban (2Móz. 12:38). Isten megbüntette Mózes nővérét, Miriamot, amiért az bírálni merte Mózest pogány (kushita, azaz valószínűleg sötétbőrű) felesége miatt (4Móz. 12:14).

Isten eleve korlátozni kívánta a keveredést az izraeliták és a hozzájuk csatlakozó pogány származású egyének között, ezért a törvényben utasításokat és szabályzatokat adott arra, hogy miként fogadhatók be Izrael közösségébe az idegenek:

3Mózes 19:33-34 33 Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. 34 A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Adott volt tehát az, hogy Izraelnek tiszteletben kellett tartani az idegenek "emberi jogait", bár ezt nem feltétlenül a kifejezés mai, eltorzult értelmében kell értenünk. A másik oldalról viszont az idegennek csupán egy adott módon volt lehetősége Izrael részévé válni. Amennyiben bárki Izraelhez kívánt csatlakozni, annak az egyénnek teljesen izraelitává kellett válnia, felvéve a szövetséget és annak jeleit. Végleg el kellett hagynia a pogány múltját, annak szokásait, nem beszélve a pogány vallásról. Röviden, teljes mértékben be kellett térnie Izraelbe a törvény minden elvárása szerint, kezdve a körülmetélkedéssel.

Az ideiglenesen Izraelben tartózkodó idegennek (akiket mai kifejezéssel élve talán "vendégmunkásoknak" nevezhetünk) nem lehettek privilégiumai, és nem részesülhettek a szakrális dolgokban, így a szövetségen kívül maradtak, ami természetesen azt is jelenti, hogy nem válhattak izraelitákká. Bár sérelem és jogtalanság nem érhette még ezeket az ideiglenesen ott tartózkodó elemeket sem, de végleg letelepedniük (és az izraeliták örökségében részesülni) csak a fenti módon volt lehetséges bárki számára. A törvény tehát részben védte, részben pedig nagy felelősséggel ruházta fel az idegent. Izrael részére pedig biztosította, hogy a nemzeti vérvonal megmarad, a pogány vallási tradíciók és idegen szokások pedig soha nem üthetik fel fejüket Isten népe között – már amennyiben betartották az idevonatkozó rendeleteket:

2Mózes 12:48-49 48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból. 49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.

3Mózes 24:22 Egyazon törvény szerint ítélkezzetek mindenki fölött, akár közületek való, akár idegen, mivel én vagyok az Úr, a ti Istenetek."

4Mózes 15:29-31 29 Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit. 30 Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni. 31 Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét."

Egyáltalán nem volt helye a "multikulturalizmusnak", ahogyan a "minden nézet egyenlő jogú" elméletnek sem, különösen nem a vallás és törvényzetek területén:

Isten befogadta népe közé a köztük letelepedni kívánó pogányokat, s ezek az idegenek önálló örökséggel teljes jogú tagjaivá váltak annak a törzsnek, amelyben letelepedtek. Tudván elkötelezettségüket, mert idegenségük nem volt mentség a törvény szigora alóli felmentésre. Izraelnek be kellett fogadnia az odatérőket még az olyan rendkívül ellenségesen viselkedő népek közül is, mint az edomiták, igaz, az ő esetükben szigorúbb megszorításokkal:

5Mózes 23:7-8 7 Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként. 8 Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe.

Ez az idézet rendkívül sokatmondó, mert itt annak az Ézsaunak az utódairól van szó, akiket Isten gyűlölt, már az anyaméhben (Róm. 9:13). Ennek ellenére Isten utasította az izraelitákat arra, hogy ne utálják az edomitákat! Az edomiták egyébként valójában Izrael testvérnépe voltak, hiszen ők Ézsaúnak, Jákob ikertestvérének leszármazottai (1Móz. 36:43; 25:19-26). Jákob lett Izraellé átnevezve (1Móz. 32:28), s az ő tizenkét fiának egyike volt Júda. Ez azt jelenti, hogy Ézsau (Edom) Júdának, az első zsidó embernek a nagybátyja volt (mint ahogyan Jákob többi fiaié is). Az edomiták tehát szintén Ábrahámtól és Izsáktól származnak, így Hébertől is, ami apai ágon a héberek egyik ágává teszi őket. Mivel az edomiták szemita nép (bár kánaáni asszonytól, így pontosabban szemita és kámita keverék), héberek, Jákob testvérének leszármazottai, ezért az izraeliták legközelebbi pogány vérrokonainak mondhatók.

forrás