Hét zsidó olimpikon történetét hallgathatta meg a közönség a szabadegyetem IV. szemeszterének első előadásán október 11-én. Elindult az őszi zsidó esték programsorozata csütörtökön a Szombathelyi Zsidó Hitközség Bernstein Béla Kulturális Központjában.

A programsorozat előadásai minden nyitott és érdeklődő ember számára betekintést és további elmélyülést nyújtanak a zsidóság történetébe, néprajzába. Szerepet kap a vallási, kulturális vonatkozás és a modern Izrael állam mindennapjai is.

A szabadegyetem IV. szemeszterének első előadásán Horváth Vilmos, a Halmay Zoltán, az OHE elnök az Olimpia történészek Nemzetközi Társasága és a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja összesen hét olimpikon történetét mutatta be.

Zsidó származású olimpikonjaink soha nem tagadták származásukat, ez mindenképpen közös bennük.

Az első öt újkori olimpiáról a magyar versenyzők 11 aranyérmet hoztak el. Ebből ötöt zsidó sportolók szereztek. Zsidó volt első olimpiai bajnokunk is.

1896-ban Athénben a mindössze tizennyolc éves Hajós Alfréd mindjárt két úszószámot is megnyert Magyarországnak – taglalta előadásában az elnök.

Hajós sokoldalú sporttehetségére jellemző, hogy később válogatott labdarúgó, majd pedig a nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya lett. Építészként is jelentőset alkotott: nevéhez fűződik például a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium épülete vagy a Nagyszálló mellett elhelyezkedő saroképület a Király utcában.

Weisz Richárd birkózó tornászként kezdte sportpályafutását, később atletizált és versenyevezősként is megállta a helyét.

Az MTK izomkolosszusa a szőnyegen nyert két magyar bajnoksága mellett a súlyemelők között sem talált legyőzőre. Miután fogadásból megmérkőzött a Budapestre látogató profi világbajnokkal, elvették amatőr státusát, s ezután cirkuszokban lépett fel, majd a Japán Kávéház vezetője lett. 1945-ben lakásán alakult újjá az MTK.

Fuchs Jenő négyszeres olimpiai bajnok kardvívó. Magyarországon nagy versenyt sohasem nyert, sokáig egyesületen kívüli versenyző volt, de később sportolt az MTK és az NVC színeiben is. Az 1908-as londoni olimpiánaz első helyen végzett egyéniben, valamint a csapatversenyben is győzött társaival. 1908 és 1912 között nem indult versenyen.

Az 1912-es stockholmi olimpiára címvédőként került ki, ahol megismételte négy évvel ezelőtti sikereit. Ezután újra csak a vívótermekben lehetett vele találkozni, versenyeken nem. Összesen hét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A víváson kívül versenyszerűen sportolt evezésben és szánkózásban is.

A második világháborúban önkéntesnek jelentkezett, de a szabályok szerint csak munkaszolgálatos lehetett. Rajparancsnokként aknaszedő feladatokat látott el. Helytállásáért  német felettesei előterjesztették a II. osztályú német Vaskereszt kitüntetésre, amit Berlinben vett át. Jutalmul még le is szerelték rajával együtt.

A háborút követően kitüntetése miatt letartóztatták, fogságát a Pest-vidéki fogházban töltötte, 1955-ben elfeledve halt meg.

Kabos Endre háromszoros olimpiai bajnok kardvívó. Párbajtőrvívásban is versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. 1931-től 1937-ig mindkét fegyvernem magyar válogatottjában szerepelt. 1932-ben Los Angelesben, majd 1936-ban Berlinben a magyar csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet nyert.

Az egyéni versenyen 1932-ben bronzérmes, 1936-ban olimpiai bajnok lett. Hat Európa-bajnoki címe közül kettőt egyéni versenyen nyert.

Olimpiai győzelme dacára elveszette állást, eladta kardját és kénytelen volt zöldségkereskedést nyitni. Zsidó származása miatt behívták munkaszolgálatosnak. 1944. november 4-én éppen a Margit-hídon volt sorstársaival egy teherautón, amikor a hidat felrobbantották.

Elek Ilona kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok magyar tőrvívó, a magyar sport első női olimpiai aranyérmese. Érdekesség, hogy a berlini olimpián három zsidó sportolónő állhatott a dobogó tetején a női tőrvívás eredményhirdetésekor.

1948-ban megvédte címét, sőt 1952-ben is csak a bírói részrehajlás miatt lett ezüstérmes. A Zeneművészeti Főiskolán végzett, eredetileg zongoraművész szeretett volna lenni, de a vívás érdekében erről lemondott. Számos népszerű slágert írt, sőt ő szerezte  az 1959-e sbudapesti vívó .-vb indulóját.

A most 93 éves Keleti Ágnes tornász a II. világháborúban megmenekült a deportálástól, életben maradásáért szűcssegéd lett, volt a nyilasok cselédje, ha kellett, bútorokat cipelt, hogy ne haljon éhen. Ezt követően három olimpián 5 arany 1 ezüst- és 2 bronzérmet nyert, így ő minden idők legsikeresebb magyar sportolónője.

Az 56-os forradalomban egy golyó majdnem végzett vele, de megúszta. A melbourne-i olimpia után Ausztráliában telepedett le, majd Izraelbe került, ahol megalapozta az izraeli tormasportot. Telenként most is ott él, a nyarakat Magyarországon tölti.

Székely Éva az FTC-ben kezdett úszni. Első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. A II. világháború előtt zsidó származása miatt nem sportolhatott. 1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza a versenysportba.

Az 1948-as olimpián egyéniben 4., a gyorsváltóval 5. helyezett lett. 1952-ben Helsinkiben az általa kifejlesztett pillangózó stílussal megnyerte a 200 méteres mellúszást. Férje Gyarmati Dezső vízilabdázó volt, leánya Gyarmati Andrea olimpiai érmes úszó lett.

Életéről „Sírni csak a győztesnek szabad!”  címmel jelentetett meg nagysikerű , több nyelven is kiadott könyvet. Ami közös volt ezekben a sportolókban, a szorgalom, az önfegyelem és a vasakarat.

- A  tehetség minden korban, minden rendszeren áttör, és méltó helyet vív ki magának - hangsúlyozta zárásként Horváth Vilmos.

mob.hu