Számtalan művészeti szempontból vagy az eltemetett neves személyiségek miatt különleges értéket képviselő sírhely található bennük, melyek megóvása nem csupán felekezeti, hanem egyetemes feladat volna.

Óbudai temető

a budai oldal legnagyobb, működő izraelita temetője

A sírkert sokáig elhanyagolt volt, szerencsére megtisztítása, és a szertartási épület felújítása folyamatban van. Bővítésére nincs lehetőség, mert teljesen körbeöleli a köztemető. A felújítási munkálatok keretében számos szép sírkövet megtisztítottak már, például a Maros utcai pogrom, és az óbudai chevra kadisa közös emlékművét, Wellesz Gyula óbudai főrabbiét, Münz Mózesét, vagy Parczel Józsefét, az óbudai chevra kadisa főjegyzőjét.

A temetőt 1922-ben nyitotta meg az óbudai zsidó közösség 12 évvel azután, hogy a köztemetőt az 1910-es létrehozáskor három részre osztották. Ekkor az egyik részt a zsidó felekezetűeknek szánták. A temetőt Schreiber Ignác, az akkor 31 éves rabbi nyitotta meg. Beszédében a következőket mondta: "vajon ki lesz az első halott? Egyszerű ember, vagy nagy ember?" A sors fintora, hogy három nappal a temető megnyitása után Schreibert elütötte egy autó, így éppen ő lett az első, akit itt temettek el. Később idehozták Müncz Mózes, Wellesz Gyula, és Klein Gyula óbudai főrabbiknak a hamvait is, a régi óbudai temetőkből való folyamatos exhumálások során. Müncz síremléke jelentős zarándokhely, külföldről is sokan keresik fel (ortodoxok is, akik azonban nem mennek közel a sírhoz, hanem a kerítés mögül, az utcáról imádkoznak). Sírkövén látható feliratot legutóbb egy New York-i rabbi festette 1984-ben, de nemrég újrafestették. A kövén az öt héber betű jelentése: "A lelke nyugodjon az örökkévalóságban".

A II. világháború számos áldozatát temették ide, köztük a Maros utcai kórházban 1945. január 11-én történt vérengzését is. Ekkor Kun András páter nyilas különítménye megtámadta a kórházat, a betegeket kirángatták az ágyakból, és a földön rugdosták, a járni nem tudókat azonnal lelőtték, a többieket csak azután, miután megásatták velük a sírgödröt. Egy ápolónő tudott csak elmenekülni, aki kimászott a tömegsírból. A szörnyű esemény 92 halottjának emlékét egy nagy, fehér színű emlékmű hirdeti, a szertartási épülettől jobbra, és körülötte van néhány áldozat sírja is. Ennek közelében van a meggyalázott tóratekercsek, és azon áldozatok emlékköve, akik a koncentrációs táborokban lelték halálukat, hamvaikból vegyszert főztek.

Ezt a hitközségből hozták ide, és egy Bibliát is temettek bele. Az emlékművek sorát az óbudai téglagyárból az Eichmann-akció keretén belül a hírhedt "gyalogmenet"-ben halálos útjukra indítottakra emlékeztető zárja.

A kiemelt fontosságú, korábban említett rabbisírokon kívül főleg helyi chevra kadisa elöljárók, és tisztviselők temetkeztek itt. A művészi, tudományos élet képviselői közül itt nyugszik a fasizmus áldozatává vált író, Gelléri Andor Endre, és a nemzetközi hírű pszichológus, Mérei Ferenc. Mérei sírjának környékét ma már felverte a gaz, pedig temetésén közel 500 ember volt jelen.

Számos kordokumentumnak is beillő sírkövet rejt a temető, főleg a városrész mára már eltűnt zsidó sírkertjeiből. Kialakítottak tömegsírokat is az exhumált hamvak részére, a Laborc utcaiak a szertartási épület mellett találhatók, míg a Táborhegyiek 1957-ben állított emlékköve dzsungelszerű növényzet mögött a temető végében. Ugyanitt - hasonlóan a Farkasrétihez - számos I. világháborús katonasír is található (szám szerint 18 sírkő maradt meg).

A budai oldal legrégebbi zsidó temetője a Csörsz utcai ortodox temető

1883-ban említik először a hitközségnek adományozott területet, de a rendszeres temetések csak az 1890-es években indultak meg. A kezdetekkor sok sírkövet ide hoztak a régi budai temetőkből, ezek a sírkert távolabbi sarkában vannak. Az épületek által közrefogott, lezárt kis temető már több mint 40 éve csak hitközségi engedéllyel látogatható. Miközben bejut a látogató, útja egy már használaton kívüli szertartási épületen vezet át, amely eleinte lomtárként, majd lakóházként szolgált a temetések megszűnése után. A temetőben kizárólag héber nyelvű sírkövek találhatók. Kis út választja el a nők és a férfiak sírjait, amik a szigorú tradíció szerint mind kelet felé fordulnak. Amikor már majdnem teljesen megtelt a temető, a női részbe is keveredett 1-1 férfisír. Ma már teljesen rendbe tették, de az idők folyamán sok sírkövet elloptak, megrongáltak, így a sírok közül jó néhány jeltelenné vált.

Érdekes színfoltja a temetőnek a kohaniták (papi leszármazottak) ösvénye. Ez a temető kialakításakor még a lehető legtávolabb volt a síroktól, ugyanis kohanitáknak rituális okokból tilos a sírokhoz közel menni, külön bejáratot is kaptak a temetőbe.

A Csörsz utcai sírkertben csak fővárosi lakosok nyugszanak, ezért sajátos keresztmetszetét adja a régi Budapest izraelita polgárságának. Itt van eltemetve Reich Jaakov Koppel, budai ortodox főrabbi és felsőházi tag, akit annak idején több ezres tömeg kísért a Kazinczy utcai zsinagógából utolsó útjára. Koppel rabbi máig nagy tiszteletnek örvend, hisz erősítette a közösség vallásosságát, ugyanakkor mindig hangsúlyozta a magyarsághoz tartozást. További, itt nyugvó hírességek: Koppel sógora, Szofer Mordechaj Efrajim Fischer Züssmann, Chaim David Szofer pesti rabbi, és Freudiger Mózes, az óbudai textil-, és paplangyár alapítója, hitközségi elöljáró. Itt található egy kollektív emlékmű is, a Városmajor utcai ortodox kórházban történt 1945. január 14-i vérengzés áldozataié. A nyilasok összeterelték az udvarra a 130 beteget és a 24 fős személyzetet, lemészárolták őket, az épületet pedig felgyújtották. Az emlékkő felállításához már ugyanabban az évben adományozást szervezett az Új Élet, és az összeg gyorsan össze is gyűlt, 1946-ban már fel is tudták állítani. Az emlékmű mellett, külön sírban nyugszik a szintén meggyilkolt főorvos, Bíró Dániel is. A temetőben a szomorú esemény emlékére rendszeresen tartanak megemlékezéseket.