Filmeken, újságokban gyakori kép, ahogy sötét ruhás, szakállas zsidók hajlongva imádkoznak egy kövekből álló fal előtt, s meghatottan érintik meg az építményt...


Mi a Siratófal valójában?







A hatalmas kőtömbökből épűlt Nyugati fal (héberül: Ha-Kotel ha-Maaravi) a zsidó vallás legszentebb helye. Az előtte elterülő téren állandóan imátkoznak. Az építmény nagy része ma a föld alatt van. A teljes, 488 méteres falból csupán egy 57 méter hosszú, 40 méter magas szakasz áll ott, ahova imádkozni járnak a hívek.
A Falat, amely a Templom-hegy támfalának egy része, Nagy Heródes építette az i. e. 20-ban a Templomot övező fal kibővítésekor. A hatalmas alsó kövek Heródes korából, míg a felső valamivel kisebb kövek az Omjád és Fátimida időkből származnak.







A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását; a Nyugati Fal elnevezés pedig arra utal, hogy egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta.
A Siratófal a jeruzsálemi óváros vallásiemlék-együttesének, a Templom-hegynek a része. Szent hellyé azért vált, mert közel esik a Templom-hegyi Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez.

A Siratófal jelenleg a zsidó vallásgyakorlás számára hozzáférhető legszentebb hely, mivel egyrészt magára a Templom-hegyre való belépést a legtöbb rabbi tiltja, másrészt a hegy palesztin felügyelet alatt áll, amely ugyan zsidók belépését nem tiltja, a nem muszlim vallásos megnyilvánulást azonban igen. A szikla, a Mórija hegy egy darabja, ahol Ábrahám feláldozni készült fiát, Izsákot Jehovának, s ahol ezer évvel Krisztus előtt Salamon király az első templomot építtette, amelyet Kr. e. 588-ban leromboltak. Jézus már a Nagy Heródes által építtetett nagyobb templomot láthatta. Heródes templomát a ma is ott álló sziklára építették. Ezen a helyen történt Mária megtisztulása, amikor is az öreg Simeon a kis Jézussal a karján elmondta prófétai beszédét.


A Morfija (Sion) hegy környéke, ahova Salamon építtette templomát, nemcsak a zsidók, de a muszlimok szemében is szent és becses hely.







Mohamed próféta (570-632) halála után mindössze 6 évvel, 638-ban a muzulmán Omar kalifa vette be a várost, és a templomot az iszlám szent körzetének nyilvánította.


Így lett ez az ősi hely három világvallás, a zsidó, a keresztény és az iszlám találkozópontja. A három nagy egyistenhívő vallás egy-egy jelentős szent helye található ebben a városban.


A muszlimok hite szerint a világvége eljövetelekor erről a szikláról hangzik majd el az utolsó ítéletre hívó szó. A fundamentalisták a "végső jel"-ként tartják számon a sziklát, a zsidók és a keresztények az Armageddon helyének is nevezik, amely a végső küzdelem színhelye lesz a Messiás második eljövetele előtt.


Jeruzsálem a júdeai sivatag jelentéktelen, dombtetőn álló városkája volt, amikor i. e. 1000 táján Dávid elfoglalta a kánaánitáktól, és délen a Vörös tengertől északon az Eufráteszig terjedő királyságának fővárosává tette. Mikor Dávid fia, Salamon a város falain belül megépítette az első templomot - a szentélyt -, hogy méltó helyet adjon a kőtábláknak, melyekre a Mózesnek adott Tízparancsolatot vésték, Jeruzsálem a zsidó nép szent helye lett.

I. e. 587-ben Elő-Ázsia legnagyobb birodalmának uralkodója, Nabukudurriuszur megostromolta a várost. Leromboltatta Salamon templomát, a zsidókat pedig birodalma fővárosába, Babilonba hurcoltatta. A babiloni fogságból visszatért zsidó száműzöttek i. e. 520 körül újjáépítették a templomot, és ez az épület több mint 500 évig fennállt, miközben Izrael élén egymást váltották az idegen uralkodók.

I. e. 19-ben Salamon templomát ismét átépítették, ezúttal Nagy Heródes megbízásából, akinek neve örökre összeforrt a betlehemi gyermekgyilkossággal. A Biblia szerint Heródes elrendelte, hogy minden fiúcsecsemőt öljenek meg Betlehemben, mert hírt kapott egy gyermek születéséről, akiből idővel a zsidók királya lesz. A heródesi templom i. sz. 70-ig állt fenn, amikor a rómaiak - egy zsidó felkelést követően - földig rombolták.

Napjainkra Heródes templomából mindössze a nyugati fal maradt meg, amely a zsidók számára a földkerekség legszentebb helye. Közismertebb neve - Siratófal - a zsidók ama szokásából ered, hogy a szent fal előtt imádkozva siratják száműzött hittestvéreik sorsát és a templom lerombolását. A buzgó imádkozók egy része könyörgésekkel telerótt papírlapot csúsztat a fal hasadékaiba, azaz a szent templomba, abban a hitben, hogy esdeklő szavaik egyenesen Istenhez szállnak.







Miután a moszlimok megfosztották a zsidókat a szent sziklától, szükségük volt egy másik szent helyre hitük gyakorlásához. Az Óváros nyugati részében álló masszív falat választották erre a célra, amelyet az óta Siratófalnak hívnak. A hagyomány szerint hatalmas alapkövei Salamon templomából valók, valójában azonban Heródes helyreállított és kibővített templomából származnak.

A zsidó vallás hívei a fal előtt siratták meg a templom lerombolását, s itt emlékeznek a babiloni fogság keserveire. Kis cédulákra írták imáikat vagy azoknak a nevét, akikért imádkoztak, és ezeket a kövek közti résekbe gyömöszölték. Kb. negyedmillió zsidó látogat el a Falhoz évenként húsvétkor, a szukót idején és a hetek ünnepén.

A Siratófalról készült fotók gyakran félrevezetőek, mert általában csak sötét ruhás hászid zsidó férfiakat örökítenek meg, pedig a valóságban az egész világról érkeznek ide zsidó nők és férfiak egyaránt, hogy a Falnál imádkozhassanak.






Az egyetlen feltétel, hogy a férfiak nem léphetnek fedetlen fővel a Falhoz, és a nemeket az ortodox zsidó előírások szerint elkülönítik egymástól. A zarándokok ima után a Fal előtti téren csoportokba verődnek, hogy ismerőseikkel, barátaikkal találkozzanak.

A Sziklamecset és a heródesi templom nyugati falának egymásmellettisége jelképes módon fejezi ki a nagy világvallások együttélését Jeruzsálemben. A szent falnál az ortodox zsidók rendszeresen tartanak esküvőket és bar nicva (a 13 éves és 1 napos fiúk vallási értelemben vett felnőtté válását) megünneplő szertartásokat.

Napjainkban a történelmi örökség nyomasztó teherként nehezedik Jeruzsálemre, a szent városban minden naposak a vallási és politikai zavargások. Sokak szemében továbbra is Isten városa, ám az egységet hirdetők hangja egyre halkabb, a marakodóké erősödik. E magasztos hely egyszerre a dicsőségük és örökös viszálykodásuk tárgya...


Vajon miért olyan fontos a zsidóság számára a Nyugati fal ?

A Siratófal 1967. előtt jordán fennhatóság alatt állt, s így ez alatt a 19 év alatt zsidók nem mehettek oda imádkozni. Ezt a tizenkilenc évet kivéve azonban, a Szentély pusztulása óta, a zsidóság számára mindig az imádság központi helye volt. Így hosszú évszázadokon keresztül látogatták e kegyhelyet, s volt idő, amikor nemcsak üzenő cédulákat helyeztek el a kövek közti résekben, hanem magára a Falat alkotó kövekre írták fel vagy nevüket, vagy kívánságaikat. Egyik ilyen Efráim Mose Lilien grafikusművész volt, aki egyik kompozícióján ezt meg is ábrázolta