A kérdéses vers:

Ezt már ki kellett mondanom...

Miért hallgatok, miért hallgatom agyon,

ami nyilván látszik és amit terepasztolon

már annyit gyakoroltak, és aminek a végén

még a túlélők is csak lábjegyzetek lesznek.

Az első csapás vélt jogáról beszélek,

mely a nagyszájú vezére által leigázott és

szervezett ujjongásokkal etetett

iráni nép kiirtását jelenthetné, csak mert

e vezér esetleg képes arra, hogy

atombombát állíttasson elő.

És mégis miért fogom be a számat,

amikor azt a másik országot kell néven neveznem,

melyben évek óta – ugyan mélyen eltitkolva – egy

egyre növekvő nukleáris támadóképesség áll készen,

amit senki más fel nem ügyel, mert ott vizsgálódást

végezni nem lehet?

Eme tényhelyzet általános elhallgatását,

amihez én is igazodni szoktam,

nagy, terhes hazugságnak látom

és olyan kényszernek, amit ha sért valaki,

rögtön elmarasztalást kaphat; láttuk már, hogyan

sütnek emberekre „antiszemita” bélyeget.

Most már azonban, amikor hazámnak -

melyre eredendő, egyedüli bűne miatt sorra rájár a

rúd, a melynek mindent újra meg újra felrónak, szinte

megszokásból meg persze pénzre hajtva,

hisz szinte magától kipattan a „jóvátétel” szava -

egy további tengeralattjárót kell Izraelnek juttatni,

olyat, mely arra készült, hogy mindentírtó

robbanófejeket juttasson oda,

ahol vélik, talán, egyetlen atombomba létét,

s úgy vélik, hogy félelemből azt biztosra veszik,

kimondom hát, ami kell.

De miért is hallgattam eddig?

Mert tudtam, hogy származásom,

melyen sohamúló folt van,

tiltja, hogy e tényt kimondott igazságként

Izrael – melyhez kötődöm és kötődni szeretnék –

esetében feltétezzem.

Miért szólok csak most, idősen, tintám utolsó

cseppjeivel:

Izrael mint atomhatalom veszélyezteti

a különben is törékeny világbékét?

Mert ki kell mondani,

amit holnap már késő lenne;

és azért is, mert mi – németként súlyos teher alatt –

egy előre látható bűnös tetthez szállítanánk eszközt,

s minek folytán bűnrészességünk még a szokásos

mentegetőzésekkel se lenne letagadható.

És bevallom azt is, hogy azért se hallgathatok többé,

mert csömör van rajtam a Nyugat álságossága miatt;

Emellett csak remélhetem, hogy sokan szabadulnak

a hallgatás béklyóitól, sokan fogják le a kezét a

látható veszély okozójának és késztetik őt

az erőszak mellőzésére,

de követelik azt is, hogy állandó és akadálytalan

nemzetközi ellenőrzést kapjon

az izraeli atompotenciái és Irán atomereje

és azt engedélyezze is a két ország kampánya.

Csak így marad remény izraelieknek, palesztinoknak,

sőt minden lakosnak eme őrületes borzalom vidékén,

kik itt szinte testközelben ellenségként élnek,

és végső soron nekünk magunknak is.

(Günter Grass, 2012)

...és a Népszava kommentárja:

Jeruzsálem – Dr. Lynette Nusbacher a Times of Israelhez kapcsolódó blogjában a német író minapi prózaversével kapcsolatban fejti ki véleményét.

fő mondanivalója – a világbékét nem Irán, hanem Izrael fenyegeti – Norvégiától Spanyolországig az európai baloldal széthullott ideológiai eszmerendszerének hovatovább az egyetlen körülhatárolható része.

Maga dr. Lynette Nusbacher blogja bemutatkozása szerint „stratéga és az ördög ügyvédje”, a Nussbacher Associates kutatóintézet névadó tagja. Korábban Nagy-Britanniában vezető nemzetbiztonsági poszton dolgozott. . 

A szerző .

Éli Jisáj izraeli belügyminiszter bejelentette, hogy az idős Waffen-SS veterán és író, Günter Grass ki lesz tiltva Izraelből. Nem hiszem, hogy Grass utazást tervezne Izraelbe, a lényeg azonban nem is ez. Jisáj – szemben Európa baloldali költőivel, művészeivel és értelmiségijeivel, valamint a még életben lévő Waffen-SS rekrutákkal – azt akarta mondani, hogy a jó öreg Günter Izraelben nemkívánatos. 

Nagy-Britanniától rendre távol tartunk embereket. 1967-ben kitiltottuk George Raftot, mert egy kicsit túl közel állt filmje gengszterszereplőjéhez. 1950-ben kitiltottuk Dmitrij Sosztakovicsot, mert – kapaszkodjanak – kommunista volt. Az előző munkáspárti kormány rendszeresen jelentette be emberek kitiltását, olyan esetekben is, amikor nem úgy festett, hogy el akarnak látogatni hozzánk. Így számomra a kitiltás nem különösebben elképesztő. . Miért ostoba a vers? . A lényeg, hogy az öreg Kämpfer Grass megírta azt az ostoba verset német nyelvben. A versben az állt, hogy neki meg kell szólalnia, mert Izrael rögvest meg fogja semmisíteni Iránt, jóllehet jó okunk van azt hinni, hogy az ellenkezője történik.

Izrael nukleáris arzenálja (akármilyen legyen is az) valószínűleg nem képes arra, hogy Iránt megsemmisítse, a vers azonban nem emiatt ostobaság. Izrael soha nem deklarált vagy rejtegetett olyan szándékot, hogy meg akarná semmisíteni Iránt, a vers azonban nem is emiatt ostobaság.) . (Elvégre is, mit értek én a népirtáshoz? Grasszal ellentétben én sohasem vettem részt egyben sem.) . Ezek a tényezők pontatlanná teszik a verset, már ha a művészeten egyáltalán számon kérhető olyasmi, hogy „pontosság”. . Grass verse attól ostobaság, hogy Európa népességének java már eleve egyenlőségjelet tesz Izrael és Irán közé. Erről első kézből értesülhettem, amikor azon kaptam magam, hogy arra kérem hallgatóimat, igazolják a feltevést, miszerint Izrael meg akarja semmisíteni Iránt. Arra kérem őket, keressenek az interneten stratégiai értelemben agresszív izraeli megnyilvánulásokat. Valamikor tegyenek erre kísérletet.

.

Aki nagydobra veri az Izrael-ellenes retorikát: Günter Grass . Miután engem nem fenyeget az a veszély, hogy valaha is persona non grata lennék Izraelben, ahol jelenleg kellemes vakációmat töltöm, hadd mondjam meg: egyetértek Günter Grasszal.

Tényleg rossz ötlet megsemmisíteni Iránt, vagy bármely más népet. Gyanítom, hogy ezzel az izraeli nemzetbiztonságiak java egyetért, ha épp nem mindannyian. . Senki nem akarja eltörölni az iráni népet. Függetlenül attól, mennyire bölcs dolog megtámadni egy ilyen nagy, népes és erőforrásokban gazdag országot, mint Irán, az „iranische Volk auslöschen” senkinek a programjában nem szerepel. De még ez sem az, amiért a vers ostoba. . A verse azért ostoba, mert politikai célja az, hogy megtörje a csendet az Izraelnek eladott német tengeralattjárók ügyében.

Úgy tűnik, vért izzadott, mielőtt fogait csikordította, véget vetve a lesújtó csendnek, majd megírta a verset. És a csendnek most jól vége van. . Az iráni állami hírügynökség angol nyelvű szolgáltatása egy nemrég megjelent cikkben meglehetős szűkszavúsággal foglalta össze Grass mondandóját. Az írás azonban megjegyezte: . Az Arab Center for Research and Policy Studies (ACPRS) tizenkét arab országban elvégzett felmérése szerint a válaszadók 51 százaléka vélte úgy, hogy az arab világra nézve Izrael jelenti a legfőbb fenyegetést, míg 22 százalék szerint az Egyesült Államok.

Egy másik, a berlini Friedrich Ebert Alapítvány által 2011-ben végzett közvélemény-kutatás szerint az európaiak több mint ötven százakéka hiszi, hogy a cionista rezsim jelenti a legsúlyosabb fenyegetést a globális biztonságra. . (Az iráni cikk nem tett említést a Friedrich Ebert Alapítvány mostanában tartott Holokauszt emlékkonferenciájáról, kétségtelenül helyszűke miatt. Ugyancsak kimaradtak a cikkből az Arab Opinion Index azon megállapításai, amikből kitűnik, hogy az arab biztonságra leselkedő harmadik legnagyobb veszedelemként Amerika és Izrael után Iránt tartják számon. És az iráni cikkből, Grass versével ellentétben, a palesztinok is kimaradnak.) .

Ami a legveszedelmesebb a világon .

Az iráni hírügynökség megjegyzi, hogy az európaiaknak egyezik a véleményük az arabokéval: Izrael a legveszedelmesebb a világon. Az európaiaknak durván a fele ért egyet Herr Grasszal. . Ők lennének a félénk, csendes többség? Félnének attól, hogy kifejezésre juttassák, mennyire rettegnek Izraeltől, mert akkor antiszemitizmussal vádolják őket? Sokan talán így vannak ezzel; bár Emma Thompson és barátai bátran kihívják maguk ellen a veszedelmet. . A briteket azonban nem nyomja a Waffen-SS múlt súlyos terhe. A németek félnek szólni vagy írni az ellen, hogy Izrael kétségbeesetten végső megoldást szeretne az iráni problémára. Kivéve természetesen a német sajtót, amely, ki hinné, pontosan ezt teszi.

Izrael berlini nagykövete szerint – és ezt az iráni Press TV is egyértelműen megerősítette – a német média egy emberkémt kiált megálljt Izrael Irán elleni agresszív machinációinak. . Ameddig számos európai meg van győződve, addig tény, hogy Izrael a világ leggonoszabb országa, amelyet az amerikai kormány a mocskos és minden hájjal megkent bankárvilág fantasztikus gazdagsága által pénzelt zsidó lobbitól való félelmében támogat. Ha Izrael egyik pillanatról a másikra eltűnne, a Közel-Keleten azonnali harmónia állna be. Kihagytam valamit? . Ja igen, a Holocaustot. . Az „ördögi Izrael” narratíva része, hogy az emberek azért félnek bírálni a zsidókat, mert a zsidók cinikusan manipulálnak a Holokauszt-bűntudattal. Jisáj kitiltó rendelkezése kétségkívül megtámogatja majd bizonyos mértékben ezt az elképzelést. Grass nyilvánvalóan olyannyira belevette a maga narratívájába, hogy komolyan azt képzeli magáról, pusztába kiáltott hang, nem pedig egy hatalmas kórus tagja. 

Antiszemitizmus? Nem, csokinyuszik

Izrael berlini követsége a vérvádhoz hasonlította Grass versét. Bizonyos értelemben bizarr túlzásról van szó: a húsvét többé nem pogromszezon, és a macskaköves európai utcákon keresztény gyermekek eltűnésekor immár nem folyik zsidó vér. Az európai keresztények körében látszólag a csokinyulak vették át az erőszakos antiszemitizmus helyét. . (Másrészt viszont: Grass azzal vádolta Izraelt, hogy minden iránit meg akar semmisíteni – nem csak a gyerekeket –, ami jóval szélsőségesebb a régivágású vádaskodásoknál.) .

Grass verse időszerű, lévén két hete írták alá a legutóbbi, Delfin osztályú tengeralattjárókról szóló szerződést. A Delfin tengeralattjárónak számos cirkáló rakéta indítására alkalmas torpedóvetője van. Ezek a járművek ugyanakkor alámerülve rendkívül csendesen közlekednek. Ennek következtében válik valószínűtlenné, hogy egy, az izraeli nukleáris célpontok ellen intézett megelőző első csapással le lehessen fegyverezni Izraelt. Nem lehet az izraeli atomot megsemmisíteni, ha az csendben alámerül, mondjuk a Perzsa-öbölben. 

A nukleáris stratégia elméleti szakemberei szerint az atomarzenál ilyetén módon történő megkötése vagy elrejtése valószínűtlenebbé teszi az ellenséges támadást, mivel bizonyosabbá teszi a megtorlás bekövetkeztét. Az alaposan felfegyverzett Delfin osztályú tengeralattjárók csökkentik az iráni támadás valószínűségét, ami viszont az izraeli támadást teszi kevésbé valószínűvé. Ettől nagyobb biztonságban lesz a Közel-Keleten mindenki, aki retteg egy nukleáris Irántól (Izrael, Szaúd-Arábia, Egyiptom és mindenki más). 

A német tengeralattjárók feladata, hogy csökkentsék, ne pedig növeljék egy közel-keleti nukleáris ütésváltás valószínűségét. Ez azonban nehezen érthető dolog, sokkal inkább szól Herman Kahn, mint Günter Grass olvasóinak. . Grass verse ostobaság, mert annak alapja az, hogy Izrael ellen szólni veszedelmes és kockázatos dolog, ha valaki balos nyugati értelmiségi. Ostobaság, mert téved, s ő nem veszélyeztet vagy kockáztat semmit, és semmi olyat nem mond, ami el ne hangzott volna az Izraeli Apartheid Hét alkalmával Európa-szerte az összes egyetemen.

.  

Békefenntartók. Delfin osztályú izraeli tengeralattjáró Haifán . Izrael a balos nyugati értelmiségiek szívélyes vendéglátója, s most azt mondja, Grass nem jöhet, és nem kávézhat velük, mert hülye… nos, ez a hülyeség. . Egész Izrael tehetetlennek érzi magát az „ördögi Izrael” európai narratívájával szemben. A legerőteljesebb ellen-narratíva, amely válasz lehetne Európa baloldalának (meg a balközépnek, meg a nacionalista jobboldalnak) az a történet, amit még nem mondtak el. Úgyhogy ahelyett, hogy valami pozitívat csináltak volna, Éli Jisáj lökött egyet azon az emberen, aki a képzelt Holokauszt indukálta csend közepette a józan ész csendes és lágy hangjaként aposztrofálta önmagát.

Nesztek, balos európaiak! Günter, meg az ő bazi nagy svéd Nobel-békedíja mifelénk nemkívánatos! . John Keats, aki költő volt, mint Grass, de nem olyan költő, mint Grass, egy alkalommal egyenlőségjelet tett a szépség és az igazság közé. Amit értelmezhetünk úgy is, hogy a művészet addig szép, amíg az igazat képviseli, lett légyen az felszínes vagy mélységes igazság. A zsémbes, vén Grass boldogtalanul olyan verset írt, amiben nem sok igazság van. Az eredmény fájdalmasan, bűnösen, zavarba ejtően ostoba.