A legkülönösebb zsidó temető a fővárosban a zsinagóga udvarán lévő, hisz a zsidók nem szoktak templomaik mellé temetkezni, és a kohanitáknak a sírokhoz sem szabad közel menni. Létrehozását a történelmi események kényszerítették ki.

A Dohány utcai zsinagóga, a Zsidó Múzeum, és a Vágó László által tervezett Hősök temploma árkádsora által közrefogott kis területre eredetileg vízmedencét terveztek. Az addig csak befüvesített kert 1944. november 18-án került a pesti gettó területére. A gettóban összesen 288 ház és 4513 lakás volt, ezekbe 55 000 ember zsúfolódott össze, főleg gyerekek, nők, és öregek. Ez a szám 1945 januárjára 70 000-re növekedett. Az éhezés, a járványok, és a nyilasok gyilkosságai miatt rengetegen elpusztultak. A rendkívül hideg időjárás, és a háborús állapotok megakadályozták, hogy a halottakat temetőbe vigyék, így a több tízezer holttest a zsinagóga falánál volt 40 napig. Közülük 3500-at a Kozma utcai, illetve a Salgótarjáni utcai temetőben helyeztek végső nyugalomra.

A gettó felszabadulásakor a zsinagóga udvarán 24 közös sírba 2281 holttestet temettek el. Ezek egyikében nyugszik Arany Dániel matematikus, akinek nevét máig viseli a középiskolai matematika-verseny.

A közelmúltban a terület rendezésekor a temetőt kis parkkal egészítették ki, itt állítottak fel egy emlékművet a számos életet megmentő Raoul Wallenbergnek, Giorgio Perlascának, és Per Angernek. A temetőrész oldalfalain láthatjuk az első világháború hősi halottjainak, Szenes Hannának, a sok üldözött menekülését segítő Kasztner Rezsőnek, a VAC-nak (az egyetlen zsidó sportegyesület), valamint a Hasomér szervezetnek az emléktábláját. Tovább sétálva találhatjuk az Emánuel Alapítvány 1990-ben állított emlékfáját (Varga Imre műve, létrejöttét a magyar származású Tony Curtis támogatta). A szomorúfűz minden levélkéje egy-egy mártír nevét őrzi.

Kozma utcai temető: hazánk legnagyobb zsidótemetője

Az Új köztemető létesítésekor jelentős területet biztosított a főváros az izraelita hitközség számára a rákoskeresztúri határban. Erre azért is szükség volt, mert a főváros zsidótemetőinek többségét addigra lezárták, a Salgótarjáni úti temető pedig igen hamar betelt. 1905-1910 között először is a betelt Váci úti temetőből exhumáltak nagy számú halottat, és hozták át maradványaikat külön zsákokban az új sírkertbe. Elhelyezésükre a főváros újabb területeket adott át a pesti chevra kadisának, és így alakult ki hazánk legnagyobb zsidótemetője, ahova máig mintegy 300 000 halottat temettek (ugyanakkor számos zsidó származású tudós, művész, vagy arisztokrata hamvai kerültek a nagyobb köztemetőkbe). Itt nyugszik a fővárosi zsidóság elitje, a vallási, kulturális, művészeti élet kiválóságai, és páratlan jelentőségű a Kozma utcai fal mellett húzódó mauzóleumsor, amelyben a síremlékeket a kor leghíresebb építészei tervezték.

Már messziről látható a monumentális, fehér ravatalozó, amely 1891-ben épült Freund Vilmos tervei szerint. Bejárati oroszlánjait Stróbl Alajos alkotta meg. Maga az épület háromosztatú, van egy első osztályú és egy másodosztályú szertartásterem. Az első osztályúban a falak szürke és fehér festésűek, és külön kiemelendők a díszes, csillagmintás ablakok, a faragott szószék, a 4 nagy menóra, valamint a bronz csillár. Külön padsor van a közeli hozzátartozóknak, és a szélesebb közönségnek. A másodosztályú teremben is vannak faragott padok, de ott inkább az egyszerűség dominál. A szertartásteremnek két külön része szolgál a nők, illetve a férfiak búcsúztatására. A mór stílusú kapuzat mögötti előcsarnokban gyűjtötték össze az elpusztult vallási épületeknek, megszűnt vidéki zsinagógáknak, és a holokauszt vidéki áldozatainak az emléktábláit.

A legkorábbi halottaknak a régi temetőkből exhumáltak számítanak. Az 1905-10 közötti áttemetésekre Lajta Béla emlékműve emlékezteti a látogatókat. Ekkor került ide az archaikus rabbisor sok neves halottja is, akiknek a sírja ma egyben fontos zarándokhely is. Közülük ki kell emelni a rabbitanács híres vezetőjét, a száz évesen elhunyt Oppenheimer Simon Ben Dávidot, akinek sírján mindig nagy halomban állnak az emlékezés kövei, az üzenetek és az imádságok, vagy a pesti zsidóság vezetőjét, a zsidó gimnázium tanulói részére a külön hitoktatás bevezetőjét Wahrmann Izraelt és Kunitzer Mózest, az első budai főrabbit. Eredetileg is ezen a helyen nyugodott viszont Kohn Sámuel, a XIX. század zsidóságának jeles alakja, a neves tudós, aki elsőként tartott magyar nyelvű szertartást, és nagy szerepe volt az országos kongresszus megszervezésében. Később kialakult egy újabb rabbiparcella is. Ide kerültek a XX. század tudós rabbijainak földi maradványai, olyan személyiségeké, mint az OMIKE akció szervezője, Hevesi Simon, az újpesti zsidó kulturális élet szervezője, Venetianer Lajos, a Rabbiképző igazgatója, Blau Lajos, számos vidéki-, és fővárosi kerületi rabbi (mint a pécsi Wallenstein Zoltán, vagy a szombathelyi Horovitz György), és mindenekelőtt Scheiber Sándor, a Zsidó Levéltár létrehozója, a soproni zsinagóga egyik feltárója. Környékükön nyugszik Lazarus Adolf, aki a Dohány utcai zsinagóga főkántora volt hosszú éveken át. A hitközség vezetésének, vagy a vallási élet egyéb neves személyiségeinek sírjai azonban más parcellákban is találhatók, mint Pl. Gottschall Jakabé (a Dohány utcai zsinagóga karnagya), Székely Ferencé (hitközségi elnök, bankár) vagy Glücksthal Samué (hitközségi elnök, ügyvéd, törvényhatósági tag).

A már említetten kívül még számos emlékmű, sőt tömegsír is található a temetőben. A bejárat közelében van a 48-49-es szabadságharcban résztvevő jelentős számú zsidó katona emlékköve, valamint az I. világháborúban harcoltak emlékmécsese.  Itt van még egy munkaszolgálatos század emlékműve is, akiket hazatértükkor a németek Kiskunhalas határában lemészároltak. A legmonumentálisabb azonban az 1949-ben épült holokauszt-emlékmű, amelyet Hajós Alfréd tervezett. Kőpilonjain áldozatok százezreinek neve olvasható (azoké, akik emlékét valaki megőrizte), és rengeteg a ceruzával felírt pótlás is. A deportált egész családokra külön táblák is emlékeztetnek. Körülötte vannak a tömeggyilkosságok azonosított áldozatainak parcellái (a balfi áldozatok parcellájában van a deportálásokban elhunyt színészek emlékköve), és külön helyre temették el a meggyalázott tóratekercseket is. Itt van emlékoszlopa Szenes Hannának is. Holttestét itt temették el, de később exhumálták, és Izraelbe szállították. Az emlékművek, tömegsírok sorát a Budai Vár középkori zsinagógája alatt talált, a 60-as években ide hozott hamvaké zárja.

Kozma utcai hírességek

A 20-as évek végén temették ide Goldziher Ignác orientalistát, számos külföldi tudományos akadémia tagját (később mellé kerültek fiának, Károlynak hamvai is, aki híres matematikus volt). Még korábban, a XX. század elején helyezték itt örök nyugalomra Bein Károly természettudóst, a Rabbiképző tanárát, Fayer Lászlót, a Jogászegylet alapítóját, Halász Ignác nyelvészt, és Munkácsi Bernát filológust. A XX. század első évtizedeiben lelt itt végső nyugalomra még Wittmann Viktor, repülésünk egyik úttörője, Szilasi Móric nyelvész, a cseremisz szótár összeállítója, Bánóczi József író és műfordító. A neves tudósok listája még jó sokáig folytatható: itt pihen a jeles kémikus, Pfeiffer Ignác, a fasizmus áldozatává lett Gábor Ignác, az óizlandi Edda-dalok fordítója, Balassa József, Rubinyi Mózes és Fokos Fuchs Dávid Rafael nyelvészek, Ránki György történész, Alexander Bernát esztéta, és Dán Róbert az MTA judaisztikai csoportjának létrehozója. Megemlítendő az ajkai hőerőművet tervező akadémikus Heller László, Haar Alfréd matematikus, az egyiptológus Mahler Ede, az orientalista Kunos Ignác, és a Habsburg-udvar népszerű történetírója, Marczali Henrik is. 1996-ban temették ide a Varsóban elhunyt világhírű matematikust, Erdős Pált.

A hazai ipart sokkal kevesebb név képviseli, mint a Salgótarjáni úti temetőben. Ide került, és nem a Salgótarjáni úton található családi sírboltba Goldberger Bertold, és itt találhatjuk Gelléri Mór iparfejlesztő síremlékét. Itt nyugszik még Balázs Mór is, aki tevékeny részese volt a földalatti vasút létrehozásának, Hűvös József, akinek döntő szerepe volt a villamosok budapesti elterjedésében, valamint jóval később, a 90-es években temették ide Rózsa Lászlót, a budapesti metróvonalak tervezőjét. Ugyan nem az iparhoz kapcsolódik Steuer János Gyula kávéház-alapító neve, de mivel Ő hozta létre a főváros egyik legismertebb kávéházát, az Abbáziát, vétek lenne említetlenül hagyni a nevét. Politikus is meglehetősen kevés van a temetőben, szemben például a Salgótarjáni úti sírkerttel, közülük említsük meg a törvényhatósági tagként, és hitközségi vezetőként is ismert Bródy Ernőt, a Szociáldemokrata Mezőfi Vilmost, és az igazságügy-miniszter Pálmai Lajost.

Itt találhatók a magyar újságírás számos jeles alakjának földi maradványai. Csak néhány példa: Purjesz Lajos, a polgári radikalizmus egyik vezéregyénisége, Barna Izidor a riport műfajának hazai úttörője, a Pester Lloyd főszerkesztői, Veigelsberg Leó (Ignotus apja), és Schwarz Ármin, Braun Sándor, a hazai bulvársajtó megteremtője, Keszler József, Silberstein Adolf, és Tímár Szaniszló műkritikus. Itt nyugszik Szabolcsi Miksa, aki annak idején elsőként tudósított a tiszaeszlári vérvádperről, és Szabolcsi Lajos is, aki a zsidó emancipáció elkötelezett harcosa volt. Itt van a sírhelye Kóbor Tamásnak, aki leleplezte a Somogyi-Bacsó gyilkosságot. Meg kell említeni még Királyhegyi Pált is. A könnyű műfaj népszerű szerzői közül itt nyugszik Szomaházy István, Nóti Károly, és Szenes Béla bohózatíró, Ágai Adolf tárcaíró, az első hazai gyermeklap elindítója, és Feld Mátyás, "Budapest nagy nevettetője", apjával Feld Zsigmonddal együtt, aki megalapította a városligeti színkört. Ha már az íróknál tartunk, meg kell említeni Zsolt Bélát, aki a demokratikus átalakulás elkötelezett híveként volt ismert. Talán kevesen tudják, de itt van Osvát Ernőnek is a sírhelye, aki a Nyugat szellemi vezérének számított és felfedezte Babitsot, Móricz Zsigmondot.

A különböző művészeti ágak képviselői közül is sokan itt leltek végső nyugalomra. Képzőművészeink közül itt van eltemetve a fauve-ok legismertebb hazai képviselője, Perlrott Csaba Vilmos,

a főleg népi életképeket és enterieuröket festő, sokáig Hollandiában, majd a rákospalotai villasoron élt Perlmutter Izsák, a Kárpátok erdős tájait művészien megjelenítő Katona Nándor, az akvarellfestő Tull Ödön, a virágokat, kerteket ábrázoló Gedő Ilka, valamint Benczúr Gyula követője, Tornai Gyula.

A festőművészek sorát gyarapítja még a szolnoki művésztelep ismert alkotója, Hermann Lipót, a romantikus-realista Magyar-Mannheimer Gusztáv, az avantgárd Scheiber Hugó. Itt nyugvó szobrászaink közül a legnevesebb tagadhatatlanul Róna József, akinek szinte felsorolni is nehéz jelentős műveit. Legismertebb alkotása tagadhatatlanul a Budai Várban található Savoyai-szobor, de számos temetői művet is készített (például a Kerepesi temetőben az árkádsoron, vagy Farkasréten), valamint részt vett a Gellért szálló gyógyulókat, és betegeket ábrázoló allegorikus szobrainak a létrehozásában. Jelentős még az itt nyugvó szobrászok közül Engel József munkássága: az ő műve a Duna-parton látható Széchenyi-szobor, és számos temetői alkotás is fűződik a nevéhez, legszebb a Balassa-síremlék a Kerepesi temetőben. Építészetünknek két jelentős személyisége fekszik ennek a temetőnek a földjében: Lajta Béla és Baumhorn Lipót. Utóbbinál több zsinagógát senki sem tervezett az országban, építészeti csúcsteljesítménye kétségkívül az óriási szegedi nagyzsinagóga. Lajtáról pedig már korábban sok méltató szó esett. Síremlékét Kozma Lajos tervezte.

Az itt nyugvó írók közül Bródy Sándor, Szép Ernő, és Fehér Klára a legnevesebb.

Számos híres operaénekesünk is itt lelt végső nyugalomra, mint Bársony Dóra, Gábor József, Ney Dávid, Kishegyi Árpád, Kálmán Oszkár, és a nemrég elhunyt Delly Rózsi.

A komolyzenéhez kapcsolódik Rózsavölgyi Márk hegedű-, és Zolnai Jenő zongoraművész munkássága is. Előbbi apja, Gyula hozta létre a híres Rózsavölgyi Zenekereskedést, utóbbi kompozícióit viszont sok vita övezte. Zeneszerzőink közül Reinitz Béla elsősorban a könnyedebb műfaj szerelmesei előtt ismert, mint kuplészerző, akárcsak az Ányos Laci - Sas Náci testvérpár, akik a XX. század első felének ünnepelt nótaköltői voltak, ma azonban egy erdőssé vált parcella rejti sírjukat. A komolyzenét Forrai György, és a publicistaként, kritikusként is tevékenykedő Gál György Sándor, László Zsigmond, és Láng György képviseli.

A nagy nevettetők közül: a budapesti kabarévilág olyan nagyjai nyugszanak itt, mint a Kellér-testvérpár, Salamon Béla, vagy Rott Sándor és a nemrég elhunyt Kabos László. Kellér Dezső mint konferanszié, Kellér Andor elsősorban mint kabarészerző vált halhatatlanná. Kabos Lászlót, Alfonzót, vagy Salamon Bélát, a nevettetők egyik legismertebbikét bizonyára nem kell bemutatni, Rott Sándort azonban mára mintha elfelejtették volna sajnos. Itt nyugvó színészeink közül a legnagyobb név a táncos komikusként is ismert Gózon Gyuláé.

Sok ismert sportember pihen ebben a temetőben, akik valamikor jelentős dicsőséget szereztek az országnak. Elsőként mindjárt első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd neve említendő, aki a Blockner-sírboltban nyugszik. Hajóson kívül itt pihen a legendás vízilabda szövetségi kapitány, a legnagyobb budapesti uszoda névadója, Komjádi Béla, a két olimpiai ezüstérem után Berlinben aranyat nyerő birkózó, Kárpáti Károly.

Egy másik legendás birkózó kopott sírkövét is érdemes felkeresni, ő London olimpiai bajnoka, Weisz Richárd, aki a súlyemelést is meghonosította országunkban, majd tevékeny részese volt az MTK újjáalakításának. Az ostrom alatt szerzett betegségbe halt bele, temetésén mindössze 3 ember vett részt, ugyanis épp villanykorlátozás volt. A végére maradt egy érdekes egyéniség, Werkner Lajos vívó, aki csapatban szerzett olimpiai bajnoki címe után gyárigazgató lett, és autóbalesetben hunyt el.

Kozma utcai mauzóleumok

A temetőben található művészeti alkotások gyakorlatilag egyet jelentenek a Kozma utcai fal mellett húzódó mauzóleumsorral. Ezek stílusukban a Salgótarjáni útiak folytatásai, de már nem az eklektika, hanem a századfordulós irányzatok (szecesszió, art deco) jegyében készültek. Közülük meglepő módon csak a Lajta Béla által tervezett, nemrég felújított (a 80-as években még az összedőlés fenyegette) Schmidl-, és a Gries-mauzóleum védett. Előbbi talán Lajta legismertebb műve, és korábban Lechner Ödönnel közös munkának tartottak. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy Lajta önálló műve, bár Lechner kétségkívül hatott rá. A Gries-sírbolt parabolakupoláját régen pirogránit (még a 70-es években is megvolt) elemek borították, mára azonban elpusztult a külső burkolat. Lajta tervezte a Mezey-, a Schwarcz- (görög templomot mintáz, timpanonján szomorúfűz, szarkofágján Hamlet-idézet), a Popper-, a Greiner- (a Kis-ázsiai sziklasírokat idézi), a Lukács-, a Klein-, és a Kudelka-sírboltot, és számos itt nyugvó rokonának síremlékét. Lajta egyik legnagyobb szabású terve azonban sosem valósult meg: 1903-ban, tehát a Kerepesi temető árkádsorának megépülése előtt a Kozma utcai temetőbe árkádos sírboltokat álmodott. Ennek lehetett első -és egyetlen -darabja a Schmidl-sírbolt.

De nemcsak Lajta Béla művei találhatók a temetőben. Antik szentélyt formáz Gerster Kálmán műve, a Brüll-mauzóleum (oroszlánjai Stróbl Alajos művei), amelyben a családtagjaival együtt az MTK egykori mecénása, Brüll Alfréd pihen. Az utána következő Háy-sírbolt növényi mintákkal díszített saroktornyaival már a szecesszió jegyében fogant (akárcsak a kékfestő és textilgyáros Goldberger Bertoldé). Szép mozaikokat láthatunk a Wellisch Alfréd által családtagjai részére tervezett mauzóleum belsejében. Wellisch másik kiemelkedő munkája az egyiptomi építészeti elemeket felmutató Hűvös-sírbolt.

Fellner Sándor, és Heidelberg Sándor is tervezett saját családjának síremléket, előbbi a neogótikus stílus szép példája, utóbbi szőlőindás, kovácsoltvas kapuja a magyar iparművészet kiemelkedő alkotása, ma a Nemzeti Galériában található. Míves építészeti munka Kornfeld Zsigmond sírboltja is (Bank-, és tőzsdeelnök). Hasonlóan a Brüll-mauzóleumhoz, antik szentélyt formáz a cementgyáros Redlich-Ohrenstein család síremléke is (Alpár Ignác tervezte), a feketegránit építmény a temető legnagyobb szabású sírboltjainak egyike. A két világháború közötti irányzatok közül a sokat vitatott neobarokk is képviselteti magát (Glückstahl Gyula sírboltja, Tőry Emil és Pogány Móric tervezte). Az antik hatásokat mutató mauzóleumokat a másik Wellisch-síremlék zárja (Barát Béla és Novák Ede műve). Az Urbán - család íves, oszlopos síremléke után következik az art deco jegyében született Lichtenstein-sírbolt (Bentum János tervezte), és hasonló stílusban készült az ovális alaprajzú Weingruber-síremlék is. A Hűvös-sírbolthoz hasonlóan egyiptomi elemek díszítik a Halmos-síremléket is (Sárkány István alkotása), de ezt már sajnos benőtte a kúszónövényzet. Baumhorn Lipót, a nagy zsinagógaépítő műve a mór stílusú Újhegyi-sírbolt, míg gazdag mozaik-, és Zsolnay kerámiaburkolat díszíti a Grósz-mauzóleumot. A monumentális síremlékek sorát a fekete márvány Frischmann, a bronz sassal díszített oszlopos Schultz, a Fodor Gyula által tervezett Konrád-Polnay sírbolt, és Freund Béla családi mauzóleuma zárja.

A kevés szobrászati alkotás közül feltétlenül említésre méltó Bródy Sándor, Tull Ödön, Barna Izidor, és Szenes Béla síremléke. Ezek Forgács-Hann Erzsébet, Róna József, Sámuel Kornél (az I. világháború első művészáldozata, az uzsoki szorosnál esett el), és Medgyessy Ferenc művei. Varga Imre is tervezett két művet a temetőbe (a Kellér-testvérpáré, és Gózon Gyuláé. Kellér Andor sírján egy színházi páholy, Kellér Dezsőén egy függönyt fogó kéz jelenik meg).

múlt-kor.hu